A koszorúkba az ember a szívét is beleköti... míg készülnek a sírdíszek, a régi emlékek is felderengnek... / Fotó: Cs.B.É
Hazánkban több mint 200 évvel ezelőtt terjedt el a sírok feldíszítése Mindenszentekre és Halottak napjára, amikor zöldágas koszorúkat kötöttek krizantémmal megtűzdelve.
Ez a szokás napjainkra egyre nagyobb üzletté nőtte ki magát, változatos alapanyagok és formák megjelenésével. Mindenki válogathat az ízlése és a pénztárcája szerint a hatalmas kínálatból.
Nem volt ez mindig így, ha csak 60 évre megyünk vissza az időben, akkor még szinte minden család maga kötötte a koszorúkat, amely nagy eseménynek számított az őszi betakarításokat követően.
A sírokról tavasszal leszedett fém vagy fakeretes (orgona vagy mogyoróvesszőből készült) alapokat hazavitték, így nem kellett minden évben újat hajlítani, ha mégis, akkor az a férfiak dolga volt, hogy október utolsó hetére készen álljon a keret a kötéshez. Ilyenkor a szűkebb család vagy a szomszédok – hideg lévén – bent a lakásban kötötték az örökkévalósághoz, a halhatatlansághoz kapcsolódó végtelen kör formájú koszorút. Örökzöld növényt szinte minden házban neveltek, gondolva a koszorúkötésre. Ilyenek voltak a fenyőfélék, a puszpáng (buxus), a fényes levelű magyal, vagy néhány helyen mahagóniként ismert alapanyagok. Ezek jelképezték a reményt, az újjászületést. Hidegtűrő növények lévén sokáig zöldek maradtak a síron. Mohát az erdőről hoztak, amit a koszorú közepébe, vagy az íve mellé egy kereszt formára helyeztek. Ebbe tűzdelték bele a krizantémot, de ezt már csak az utolsó napon, hogy minél tovább szép friss legyen a temetőben.
Kötés közben megemlékeztek az elhunytakról, akiknek sírjára kötötték a koszorút. Az ott tébláboló gyerekek, ha érdeklődőbbek voltak, akkor sok mindent megtudhattak ilyenkor az eltávozott eleikről, rokonaikról. A kötés alatt vidám és szomorú történetek jöttek elő a múltból, olykor elérzékenyülve még a fájdalmas szívüket is belekötötték a koszorúba.
A családok többségében nem maradt ki ez a szokás, akár ügyes kezűek voltak, akár nem, ha nem is lett olyan szép egyenletes az alap, a krizantém az feldobta a látványt, főleg, ha sikerült a fagy előtt bevinni, kiegészítőként a fehér rezgők is mutatósabbá tették a sírdíszt.
Azokat sem szólták meg a faluban, akik csak csokrot vittek a temetőbe, mert mindennek megvolt az oka, például az idősebbek már az egészségi állapotuk miatt nem tudtak kötni.
Napjainkban is vannak még néhányan, akik saját maguk készítik a koszorúkat, a hagyományok ápolása és érzelmi okok miatt, de ezekhez a koszorúkhoz már modern kellékeket használnak. Szinte minden anyagfajtából elfogadott a koszorú, a sírcsokor és a sírdísz, mint a mellékelt fotókon is látható.
