A tekeversenyek szervezője az Üveges Nyugdíjas Klub június 13-án pénteken bálba hívta az ajkai nyugdíjasokat. Zsúfolásig megtelt a Tósokberéndi Közösségi Ház földszinti terme, ahol 90 fő részvételével tartották a Juniális ünnepséget.

Az Üveges klub azon közösségek csoportjába tartozik, ahol már nincs aktív fenntartó, hiszen sorra szűnnek meg azok a vállalatok, amelyek támogatásával elindult a klubok menetelése. Ezek közé tartozik az üveggyári gárdának a nyugdíjas klubja is, amely 2002-ben alakult. A jelenlegi létszámot, a húsz főt az emlékek tartják össze - no és a barátságok.

Néhány éve a tósokberéndiek biztosítják a helyet a foglalkozásaikra, így adott volt, hogy itt rendezzék meg kilenc klub részvételével az eseményt, amelyhez elég szűkös volt a terem, de sok jó ember kis helyen is elfér, így nem méltatlankodott senki. Az asztalokat bőséges kínálattal terítették meg, ehhez még a batyuba hozott finomságok is hozzáadódtak, így mindenkinek jutott bőven az édes és sós ízekből.

A bált Soós Ferencné Jutka klubvezető nyitotta meg. Horváth Jánosné Eszter nótaválogatással adta meg az est alaphangulatát. Majd a remek zenét Pék Attila és felesége Nyírő Anita szolgáltatta. Közben zsákbamacsával idézték fel gyermekkoruk rácsodálkozását. Az esemény fénypontja a tombolasorsolás volt. Száz nyereményt gyűjtöttek, vásároltak a rendező klub tagjai, amellyel nagy örömöt szereztek a résztvevő vendég klubok tagjainak.

Az eseményre a dr. Balatincz, az Ozorai és a Csendes házaspár meghívott vendégként érkezett. Dorner László alpolgármester temérdek elfoglaltsága miatt nem tudott megjelenni. A rendező klub a kis létszáma ellenére kitett magáért, erejükön, lehetőségeiken túl teremtettek remek feltételeket, ahol alkalom adódott az eszmecserére, amely a későbbiekben hozzájárul a klubok barátságának az elmélyítéséhez.

Fotó: Cs.B.É.

Az ajkai (tósokberéndi) Szent István Király Római Katolikus Általános Iskola és Óvoda 2025. június 12-én 17.00 órai kezdettel tartotta meg a hagyományosan gálaműsorát az Ajkai Nagy László Városi Művelődési Központ és Könyvtár színháztermében.

Az eseményt minden évben nagy érdeklődés előzi meg. Várják a szülők, nagyszülők, testvérek, hiszen a világot jelentő deszkákon ilyenkor láthatják a csemetéiket először, majd a végzősök búcsúműsorában nyolc évvel később, az iskola színeiben utoljára.

A gálát, mint minden évben idén is Horváthné Tilhof Gyöngyi nyitotta meg a már tőle megszokott kedves, szívhez szóló történettel, amelyben a gyerekek azon értékeire hívta fel a figyelmet, amelyeket, nem osztályoznak, de csodákra képesek.

Az iskola énekkara, gitár, fuvola és ütős kisérettel nyitotta meg a műsorszámok sorát. Az idei program különleges volt, hiszen az intézmény végzős óvodásai is bemutatkoztak. Az énekkar mellett a néptáncos csoportok is az iskola egészét képviselték. A műsorban az osztályprodukciókat látványos, szórakoztató zenei elemekkel tűzdelték, amelyek hűen tükrözték a jelen kor diákságának életét, szókincsét, érdeklődési körét.

Remek produkciókat láthatott a közönség az elsős, harmadikos és hatodikos osztályoktól, persze most is, mint minden évben a nyolcadikosok búcsútánca aratta a legnagyobb sikert. Ők már egyik lábukkal kilépve az iskola küszöbén felszabadultan, saját koreográfiát táncoltak.

A gála végén, mint minden évben most is a Szent István-díjakat adta át Rieder András főigazgató és Tál Zoltán lelki igazgató öt kiemelkedő teljesítményt nyújtott nyolcadikos diáknak Baráth Lucának, Bárdosi Emmának, Duboviczki Lillának, Illés Viviennek és Nagy Johannának. Szülőként Havasi Lóránd és Kiss Csabáné, aki nagyszülőként is megkapta a díjat. Az iskola karbantartóját Ernhéfer Ferenc lelkiismeretes munkáját is díjazták. A település tósoki részén élő pedagógus Horváth Klára Katalin tanítónő és e sorok szintén Tósokon élő írója is örömmel, meghatódva vette át a díjat.

Végszó

Mi, akik már 55 éve végeztük el az általános iskolát Tósokberénden mi is szerepeltünk a seregszemléken, más szempontok szerint, mások voltak a prioritások. A három lelkes csoporton (néptánc, irodalmi színpad és énekkar) túl az egyéni teljesítmények voltak a kiemelt műsorszámok: szavalatok, prózamondók, hangszeres előadók, szóló énekesek. Sokaknak ez nem tetszett akkor, mert voltak, akik mindig, de olyanok is, akik a nyolc év alatt egyetlen egyszer sem szerepeltek…A jelen iskolájában ez is másként van. Egész osztályok mutatják meg, hogy mit tudnak. Dicsérendő a folyamat, amely számos pozitívum mellett az osztályközösségeket is összekovácsolja. Csak gratulálni lehet az intézmény nevelőinek, akik évről évre összehozzák az egyedi műsorokat, a szülőknek pedig, akik hozzájárulnak a sikerhez. Köszönjük!

 Fotó: Csendes R.

Május végét minden évben a hőseinkre, a háborúk áldozataira való emlékezés és a jövőbe tekintés, a gyermeknapi események sokszínűsége határozza meg. Talán ezért is nehéz erre a napra megnyerni a gyerekeket, hogy egy-egy műsorszám erejéig ők is résztvevői legyenek az emlékezésnek. Pedig a településünk történetében jelentős helyet foglalnak el az áldozatok, akik értelmetlenül haltak mindkét háborúban. Napjainkban csupán nevek az emlékoszlopon. Sőt a névsor sem teljes, hiszen a veszteséglisták napfényre kerülése után vált csak ismertté az odaveszett helybeliek száma. Így a tósoki és a beréndi áldozatok nevét is ki kell majd egészíteni a jövőben.

Az egyesület szereplő csoportja

Május 25-én a Magyar hősök emlékünnepén a tósokberéndi katolikus iskola előtti parkban a Tósokberéndért Egyesület szervezésében tartottak megemlékezést, amelyen Rieder András képviselő is részt vett. Csendesné Bosits Éva köszöntötte a megjelenteket. Vajai Károlyné Nagy László versét szavalta, majd a Nótakör első világháborús dalt énekelt Csorba Tamás harmonikakíséretével.

Szélessy Balázs és Csorba Tamás a megemlékezők között.

Ezután Geri Gyula ünnepi beszédében kiemelte az emlékezés fontosságát: – Csendes főhajtással, szívből jövő tisztelettel gondolunk azokra, akik életüket adták a hazáért, a családjukért, az otthonukért…Márai Sándor így írta: „A hős nem az, aki legyőzi az ellenséget. A hős az, aki megáll egy eszme mellett akkor is, amikor minden ellene szól”. Ma, amikor a világ zajos és gyors, különösen fontos, hogy megálljunk egy pillanatra, és visszatekintsünk. A hősiesség nem mindig nagy tettekben nyilvánul meg. Néha egy-egy áldozatban, felelősségvállalásban, vagy abban, hogy valaki csendben kitart… Engedjük hát, hogy az emlékezés ne csak ma tartson. Legyen ez a nap figyelmeztetés és iránytű is, hogy értékeljük a békét, tiszteljük a múltat, és méltók legyünk azok örökségéhez, akik a legnagyobbat adták: az életüket, de éljünk, cselekedjünk úgy, hogy senkinek ne kelljen többet háború miatt gyászolni egyetlen hozzátartozót sem - fogalmazott Geri Gyula, a Tósokberéndért Egyesület ismét megválasztott elnöke.

A gyülekező résztvevők

2023-ban elhatározta az egyesület tagsága, hogy a település áldozatainak a nevét minden évben elmondják, hogy az itt lakók tudják és jegyezzék meg, kik azok, akik életüket áldozták hazánkért. Az első világégésben 26 tósoki és 19 beréndi veszett oda. Majd a második világháborúnak 10 tósoki és 7 beréndi áldozata lett a két településnek. A neveket Antal József és Antal Károly olvasta fel.

Geri Gyula és Csendes Róbert az egyesület képviseletében koszorúzott

Tavaly a zsidó Róth családról, idén egy olyan beréndi családról emlékezett meg Csendesné Bosits Éva, akiknek 5 fiúkat vitték katonának az első világháborúba. A Kundermann család felmenőiről van szó. Az 5 fiúból három nem érkezett haza. Kundermann János (sz.:1880), József (sz.:1895), Márton (sz.:1892). A másik kettőnek sikerült hazatérni: Gyulának, aki postásként és Ferencnek, aki szabóként szolgálta a falú népét a háborút követően.

Rieder András képviselő virággal és főhajtással emlékezett

Gondoljunk csak bele, hogy mekkora tragédia érte a családot, hogy három fiuk a háború áldozata lett. Édesapa Kundermann Márton, édesanya Reindl Terézia egy életre gyászba borult. Azt mondják, édesanyának a sok sírástól a látása is megromlott - többek között így emlékezett az előadó.

Befejezésül Szélessy Balázs szívhez szóló előadásában hallhattak egy Zorán dalt, majd elhelyezték a megemlékezés virágait az emlékmű talapzatánál. Közel ötvenen vettek részt a megemlékezésen, akiknek többségét az egyesületi tagok és az áldozatok hozzátartozói adták.

A tósokberéndi Ajkai II. sz. Állami Általános Iskola 8/B osztálya 55 éves osztálytalálkozóját tartotta május 24-én a Tósokberéndi Közösségi Házban.

21-en az osztályból

1962-1970-ig terjedő nyolc év alatt 47 fő járt az osztályunkba. Volt, akivel rövidebb ideig, voltak, akikkel végig együtt jártunk. Különös helyzetben volt a hatvanas években a két (A és B) osztály. A Ratkó korszak végén még mindig sok gyermek született, nem volt ritka a 40 feletti osztálylétszám.. A Bányásztelepen is néhány évvel korábban épültek meg a bányász lakások. Az ott lakók gyermekeinek a többsége is Tósokberéndre járt. A hatvanas években szűnt meg a lőrintei iskola, onnét is néhányan, akik nem Ajkára, Kolontárra és Devecserbe iratkoztak be, azok ebbe az iskolába jártak. Busszal hozták, vitték a gyerekeket. Így lett a lőrintei, csótai gyerekekkel feltöltött B osztály. Sokkal többen lettek volna a bések, ezért néhányukat áttették az Á-ba. Szóval jól megkevertek bennünket. Így jött össze a 47-es létszám a 8/B-nek.

Ilyen kis történeti áttekintés után 21 osztálytárs érkezett az 55 éves osztálytalálkozóra. Néhányan a férjet, a feleséget is hozták magukkal, így 31 fő jött a találkozóra. Sajnos 13-an már nem lehettek közöttünk. Voltak, akik fiatalon elmentek, de volt, aki néhány héttel ezelőtt. Értük mécsest gyújtottunk és imát mondtunk.

Nagy örömmel és barátsággal fogadtuk egymást. Hárman különböző okok miatt most voltak először a találkozón velünk. Őket nehezebben ismertük fel. De többen más településeken élnek és nagyon ritkán találkozunk egymással: Kaposvár, Veszprém, Balatonalmádi, Tüskevár, Somló, Magyarpolány az új lakhelyük jelenleg, de többen a világot is bejárták.. Vannak közöttünk, akiknek nehezebb sors jutott, de senkinek sem volt fenékig tejföl az élete, mint ahogy a most 70 éveseknek sem, de nem panaszkodtunk. Szüleink nem voltak jó módúak, így megtanítottak bennünket túlélni és ez mindannyiunknak sikerült.

Leginkább az emlékezeté volt az együtt töltött öt óra. Az óvoda, az alsó a Tóth Jánosnéval, a kisdobos, az úttörő Szabó Elemérrel, az őrsi és a rajgyűlés, a felvonulások, az irodalmi színpad, a népi tánc a Horváth Magda tanár nénivel, Madarak és fák napja, a filléres mozi a Kundermann tanár bácsival és sorolhatnánk tovább…

A szervezés is családias volt. A lányok nagyon finom süteményekkel és sajtos, sós süteményekkel lepték meg egymást. Fiúk ízletes italokkal kínáltak bennünket. Főleg Nagy Lajos és Csendes Róbert (a két férj) gondoskodott a vacsoráról.

Jó volt kicsit együtt lenni, élmény volt megszervezni. Mindenki úgy távozott, hogy várják öt év múlva is a találkozást. Talán akkor már könnyebben megismerjük egymást, mert a covid miatt most 15 évig vártunk erre a délutánra.

 Március 25. Gyümölcsoltó Boldogasszony ünnepe. Ekkor jöttek be a szovjet csapatok Tósokra, Tósokberéndre, de számunkra ez a nap más különös jelentőséggel bír, hiszen 15 évvel ezelőtt ezen a napon alakult meg a Tósokberéndért Egyesület.

Alapítóként akkor a Mókus kocsmában, remélni sem mertük, hogy másfél évtized alatt a környék egyik jelentős közösségévé fogunk válni. Márpedig így történt. Rendezvényeink névválasztása révén sokan megtanulták Tósokberénd település nevét, amelyet addig legfeljebb a Budapest Déli-pályaudvaron hallhattak, mint ahol nem áll meg a vonat. Persze, aki ipartörténettel foglalkozik, az tudhatja azt is, hogy Tósokberéndi Timföldgyár és Alumíniumkohó itt épült fel 1943-ban. Mindez a múltba történt.

A jelenben, pedig itt van a több, mint 100 fős közösségünk, amelynek egy része elszármazott, de visszatért egykori, vagy ősei lakhelyére, ami örvendetes.

Az egyesületben őrizzük elődeink emlékét, hagyományokat ápolunk (disznóvágás…) és hagyományokat teremtettünk (Tóberfeszt, Tóberkenu, Tóberkóbi, Traktoros Mikulás, Helytörténeti vetélkedő, nyár végi Gyermekfesztivál). Kapcsolatokat ápolunk más klubokkal, szervezetekkel, intézményekkel és segítjük egymás munkáját. Karitatív tevékenységünk mellett könyvkiadásokat támogattunk, folyóiratok szerkesztéséből részt vállalunk és saját kiadású közéleti lapot juttattunk el a lakókhoz. Őrizzük az értékteremtő tósokberéndiek emlékét és épületek történetét. Rendszeresen megtartott programok résztvevői, illetve szervezői vagyunk. A Tósokberéndi Közösségi Ház és környéke felújításából részt vállalunk és számos esetben önerő felhasználásával teremtünk kulturált körülményeket.

Felsorolni sem lehet azt a temérdek szerteágazó tevékenységet, amellyel gyarapítjuk Tósokberénd és Ajka értékeit. Kimondani is sok, hogy 2024-ben 33 rendezvényünk volt, amelyeken különböző korosztályok 4000 fővel vettek részt. Országos, megyei szervezetek hírünket vitték. Vendégszeretetünkről számos pozitív visszajelzést kaptunk.

A 15. évforduló alkalmából megjelentettük a Tósokberéndi Hírmondót, amelyben leírtuk a másfél évtized főbb eseményeit, felhívtuk a figyelmet megjelent média tartalmakra, értékes lakótársainkra és büszkeségünkre Tósokberénd oktatási és köznevelési intézményére az iskolára és az óvodára. Ezzel a kiadvánnyal is gazdagítottuk szeretett településünket!

A márciusi ifjakról, az 1848-49-es szabadságharc hőseiről tartottunk megemlékezést nemzeti ünnepünk előestéjén, március 14-én a tósokberéndi iskola előtti téren. Az eseményen részt vett Dorner László alpolgármester is.

Rieder András, az intézmény vezetője nem volt ott, mégis nagy tapsot kapott. Ugyanis itt jelentette be Reitter István, hogy e napon Budapesten a Karmelita Kolostorban vehette át a Magyar Arany Érdemkereszt kitüntetést, amelyet dr. Sulyok Tamás köztársasági elnök adományozott Rieder András részére. A kitüntetést Semjén Zsolt miniszterelnök-helyettes adta át a közoktatási vezető, mesterpedagógus főigazgatónak.

A helyszínen és az utána következő beszélgetések alkalmával mindenki érezte, hogy a településünk életében ez egy rendkívüli esemény. Megtiszteltetés az iskolaépítésért, a felújításokért, az óvodaépítésért, amellyel Rieder András beírta a nevét Tósokberénd történelmébe. Ugyan azt mindenki tudja, hogy mindezt csak a mindenkori érsekség támogatásával tudta megvalósítani, de ahhoz, hogy nagyot alkosson, ahhoz kitartásra, megfeszített munkára volt szüksége, amely sokszor az egészsége kárára is ment. Az elismerés átvételénél feltételezhető, hogy az fogalmazódott  meg benne, hogy azért megérte!

Tósokberéndiként kicsit mi is magunknak  érezzük ezt a jelentős elismerést. Tudomásunk szerint ilyen kitüntetést még senki nem kapott a környékünkön.

Gratulálunk és jó egészséget kívánunk, mert vannak még megoldásra váró dolgaink Tósokberénden.

„A nemzetközi nőnap a női egyenjogúság és a nők emberi jogainak a napja. Szocialista szervezetek kezdeményezésére hozták létre az első világháború előtti időszakban… Manapság a különféle civil szervezetek ezen a napon világszerte, a nők elleni erőszak, a nőket érő családon belüli erőszak, a munkahelyi szexuális zaklatás, a prostitúció és az egyéb, a nők ellen elkövetett erőszak formái elleni tiltakozásuknak is hangot adnak.”

A Tósokberéndért Egyesületnél a nőnapot egészen más vonatkozásban ünnepelték meg. Mivel a fenti, a médiában sokat hangoztatott problémás élethelyzetek egyáltalán nem jellemzőek a közösségre, olyannyira, hogy nincsenek a környezetünkben ilyen jellegű esetek, helyzetek. Mondhatjuk, hogy Hál’ Isten.

Március 8-án a Tósokberéndi Közösségi Házban az egyesület férfi tagjai nótaszóval, verssel, virággal és csokoládéval köszöntötték a párjaikat, és az egyesület lányait, asszonyait. Egymás megbecsülése köré szőtték a rímeket, a strófákat. Bizonyítandó a megbecsülésüket, egész este serénykedtek. S, hogy a lélek mellett a test is dúskáljon a jóból, ezért a disznóvágásból származó disznósajtot, szűzpecsenyét, töpörtyűt, kenőmájast, tokaszalonnát és kolbászt szolgáltak fel (kis női besegítéssel). Az asszonyok (néhány esetben a férfiak) süteményei ízesítették a programot.

A közel 60 fő részvételével megtartott eseményen részt vett Dorner László alpolgármester, képviselő és felesége Edit (desszerttel édesítette a nőnapot). Őket mindig szeretettel fogadják az egyesület tagja, sőt vannak néhányan, akiknek a képviselője az alpolgármester. Az egyesület nótaköre énekelt Csorba Tamás harmonika kíséretével. Az est házigazdája Csendes Róbert volt.

Az egyesület legközelebbi eseménye a 15 éves évforduló megünneplése és az április 25-én megtartandó közgyűlés lesz.

Addig, amig olyan események vannak Tósokberénden, mint a Tóberkóbi, addig van jövője a közösségnek, sőt, minden civil szervezetnek, ahol ilyen és hasonló programokat szerveznek.

Csorba Tamás mindenki kedvére húzta

A Tósokberéndért Egyesület 2014 óta hirdeti meg a kolbásztöltő versenyt (fesztivált) akkor még egyedüliként a környéken. Napjainkban mások is kedvet kaptak hozzá, ami biztató, hiszen az ilyen eseményeken, ha versenyeznek is a csapatok, az a cél, hogy jól érezzék magukat a tagok továbbá lehetőség van a kapcsolatok építésére és a jó hangulat elraktározására.

Munkában a zsűri

Február 22-én a Tósokberéndi Közösségi Házban minden adott volt ahhoz, hogy már sokadszorra egy remek esemény részesei lehessenek a résztvevők. Az egyesület minden csapat számára 10 kg kolbászhúst és hozzá való belet biztosított ingyen. Évek óta ezzel is támogatja a tagság egész éves önzetlen munkáját.

Sajnos a töltés hangulatát befolyásolta, hogy előző nap temették el Jáger Sándor tagtársukat továbbá a napokban veszítették el Palkovics József barátukat, aki szinte minden esemény aktív részese volt. Erre a rendezvényre is nagyon készült. Már előkészítette a töltéshez szükséges eszközöket és szervezte a csapatát. Sajnos a sors közbeszólt és ő már csak az égiekkel tölti a kolbászt…Az élet pedig megy tovább.

Főszereplő: a kolbász. Bajor piros paprika nélküli és hagyományos

Megemlékezést követően Geri Gyula elnök vezényszavára, Csáki István zsűrielnök, Dorner László alpolgármester, továbbá Csendes Róbert társelnök bíráskodása mellett kezdődött a gasztronómiai esemény, amely számos meglepetést tartogatott.

Amig a csapatok kialakították a munkaterületeiket, addig egy számunkra új sütési technika eredményeként kolbászos lecsó készült a BBQ Smoker készülékben. A februári ritkaságot Geri Gyula elnök sütőlapáton szolgálta fel, amely nagyon finom volt.

A Kalló support team Tósoki bigmakkel lepte meg a résztvevőket. S, hogy mit is takar ez a megnevezés? – Lipóti tepertős pogácsába rétegeztek devecseri löncs kolbászt, májpástétomot és disznósajtot.

A legek (Belesek)csapatának egy része

Előző nap az asszonyok nagyüzemi méreteket öltöttek a konyhákban, kosárnyi pogácsákat sütöttek és azzal kínálták a résztvevő csapatokat, szervezőket és a zsűrit. Velük csak a pálinkát kínáló férfiak bírták a harcot.

10 óra után néhány perccel már a szorgos kezek a húsdarálót tekerték és a sok éves gyakorlat eredményeként nagyon hamar a belekbe kerültek a kolbászhúsok, amelyek nagy része hagyományos fűszerezéssel készült, de volt paprika nélküli bajor fehér, medvehagymás, juhbeles, csipős stb.

A családias hangulatú versengést követően hat arany és három ezüst minősítést, továbbá egy különdíjat osztott ki a zsűri. Minden elismerés a résztvevő csapatoknak: Vadászok, Kajdiak, „3+3” csapat, Kalló support team, Tósoki vegyes, Belesek, Tavaszvárók, Kolbászfalók, Béltöltők. Ők mindannyian nyertek, hiszen szorosabb barátságok szövődtek. A töltés végén a családtagok, barátok is meglátogatták a kolbásztöltőket.

A legkisebb, legfiatalabb résztvevő a nyolcéves Csáki István, a legidősebb Hinger Károly, az egykori Hinger hentes rokona volt. A remek hangulatról Csorba Tamás harmonikás gondoskodott.

Gratulálunk minden résztvevőnek!

Legközelebb a disznóvágás utáni kóstoló elfogyasztása alkalmával találkoznak a Tósokberéndért Egyesület tagjai szervezett keretek között.

 Fotó: Csendesné Bosits Éva

Az ajkai Molnár Gábor Műhely Alapítványnál jártunk látogatóban, hogy az újdonságokról beszélgessünk Lovas Irén intézményvezetővel. Az alig néhány hónapja létrehozott és több közösségi média platformon megtalálható Szívből alkotva oldalukon, már nem csak általában a termékeik jelennek meg, hanem kategóriák szerint a legújabb alkotásaik is.

Jank Laura Sára nevéhez fűződik az oldal létrehozása és a termékfotózás, aminek az a lényege, hogy a potenciális vásárlók, találjanak köztük olyan alkotásokat, amik megszólítják őket. Kategorizálva találhatnak az érdeklődők szőtt és hímzett termékeket, táskákat, fonott kosárkákat, festményeket, illetve tematikus alkotásokat.

Balról jobbra a szakemberek: Jank Laura Sára, Lovas Irén intézményvezető, Lohn Ágota és Szabó Marianna

A szakemberek kiemelték, hogy nem a termék a fontos, hanem a folyamat. Lohn Ágota képzőművész és Jank Laura Sára szociális szakember, grafikus számtalan új technikával ismerteti meg a sérülteket. Ehhez elengedhetetlen, hogy nyitott szemmel járjanak a világban, mindig újabb ötleteket keresve. A legfontosabb, hogy szétszedjék az alkotás folyamatát mozzanatokra, és megtalálják azokat, amiket el tudnak készíteni a fogyatékossággal élők. Így olyan termékek készülnek, melyekben benne vannak a sérültek energiái. Az alapítvány padragkúti telephelyén textilből állítják elő továbbra is az újabb csodákat, Szabó Marianna irányításával.

Nagy munkában a fiatalok....

A mentális egészséghez is hozzájárul az alkotás, hiszen ki ne érezné jobban magát, ha létrehoz valami szépet, egyedit, ami ráadásul másoknak is tetszik. Vagyis a mentális tehermentesítés a másik funkciója az alkotó munkának. Megnyugtat, szinte rögtön van eredménye. A fogyatékossággal élő a saját értékével néz szembe egy-egy alkotás elkészítése kapcsán. Bizonyságot szerez arról, hogy fontos, elismerésre méltó ember.

Tavaly novemberben nyolcvan gyerek járt náluk pályaorientációs napon. Ekkor a fogyatékossággal élők tanítókká váltak – fogalmazott az intézményvezető. Hiszen minden kézműves fogást a sérültek tanítottak a gyerekeknek. Fontos az érzékenyítés, hogy a sérültek meg tudjanak mutatkozni a hétköznapokban, találkozzanak a társadalom többi tagjával, kapcsolódjanak egymással.

Akiket érdekelnek a termékek, illetve az alapítvány munkája, könnyen megtalálják őket az ismert internetes közösségi oldalakon. Kereshetik őket írásban, telefonon, de a legjobban annak örülnek, ha személyesen látogatnak el hozzájuk Ajkára vagy Padragkútra.

Április 16-án szeretettel várnak mindenkit húsvéti vásárukra az alapítvány elé, ahol minden terméküket, plusz az aktuális alkotásaikat is megcsodálhatják az érdeklődők.

Egy kis történelem.

Hogy megy az idő! Mintha csak most lett volna, de már 12 éve látjuk, halljuk a kórusainkat farsang idején a könnyed, vidám műsorukkal. Ezt a nagyböjtig tartó időszakot a jókedv, a bálok, a mulatságok jellemzik. Hartinger Nándorné, az ötletgazda úgy gondolta, hogy az ajkai kórusok se maradjanak ki ezen időszak programjaiból.

Jubilate Női Kar

A több, mint egy évtized alatt szerepelt az Ajkacsingeri Borostyán Férfikar, az Ajkai Pedagógus Női Kar, a Padragi Bányász Férfikórus, a Cantabile Vegyeskar és a Jubilate Női Kar a színpadon. Kezdetben az ajkai közönség még csak barátkozott a Kórusfarsang programmal. Az első teltházas előadás 2017-ben volt.

A 2025-ös műsorban két hölgy kórus várta a könnyed kórusmuzsika kedvelőit február 15-én a VMK színháztermében. Az 1986-ban alakult Ajkai Pedagógus Női Kar és a 2014-ben alapított Jubilate Női Kar.

Parrag Leonóra köszöntötte a szép számú közönséget és felkért minden jelenlévőt a kötelező mosolygásra. Valóban, ha mosolygunk, akkor másokat is mosolygásra késztetünk.

„A mosoly fényt gyújt a sötétségben. A mosolygás lehetővé teszi, hogy magunkban találjunk rá a boldogságra. Lecsendesíti az idegeinket, megvilágítja az utat.” (Julian Brass). Bizony, minden korban szükségünk van a helyes út megtalálására.

Ajkai Pedagógus Női Kart Györgyné Kollár Gabriella is kísérte gitárjátékával

Ezen az estén a fényt jelentették a kórusaink, akik feledtették velünk a mindennapi gondjainkat, nem késztettek bennünket a gondolkodásra, csak lubickoltunk a kellemes muzsikaszóban.  Mi csak mosolyogtunk, de nekik temérdek órába, sok-sok gyakorlásba telt, mire színpadra tudták állítani még a legegyszerűbb és ismert dallamokat is. Köszönjük az önzetlen munkájukat, hogy a szabadidejüket ránk áldozták: Petheő Balázsné és Cserháti Csilla karnagyoknak, akik az Ajkai Pedagógus Női Kart dirigálták. Hartinger Nándorné kórusvezetőnek szakadatlan tenni akarását a Jubilate Női Kar dirigenseként. És…Mary Poppins szerepében az örök átváltozó Vörös Jánosnénak, aki sokkal többet jelent számunkra, ajkaiak számára, mint egy zongorakísérő, ő egy rendkívüli ember.

Az összkar a karnagyokkal és az átváltozott Mary Poppinssal

Nagyszerű volt lányok, asszonyok! A fiatalságunk idején kedvelt filmslágerektől, könnyűzenétől a musical dalokig mosolyra tárult a szemünk. …És tudjátok mi volt a varázslat? – amikor a botláson ti is és mi is ugyanúgy elmosolyodtunk. Mert ugye nem vérre ment ez az esti játék, ami elérte a célját. A szűrke téli időszakot beszínesítettétek énekszóval, muzsikával, jelmezeitekkel, sőt még egy szilikon seprűvel is. Jól éreztük magunkat és mosolyogtunk. Hazafelé menet, pedig dúdolgattuk a sokszor már feledésbe merült slágereket… és még napokig ezt tesszük. Köszönjük!