Március 25. Gyümölcsoltó Boldogasszony ünnepe. Ekkor jöttek be a szovjet csapatok Tósokra, Tósokberéndre, de számunkra ez a nap más különös jelentőséggel bír, hiszen 15 évvel ezelőtt ezen a napon alakult meg a Tósokberéndért Egyesület.

Alapítóként akkor a Mókus kocsmában, remélni sem mertük, hogy másfél évtized alatt a környék egyik jelentős közösségévé fogunk válni. Márpedig így történt. Rendezvényeink névválasztása révén sokan megtanulták Tósokberénd település nevét, amelyet addig legfeljebb a Budapest Déli-pályaudvaron hallhattak, mint ahol nem áll meg a vonat. Persze, aki ipartörténettel foglalkozik, az tudhatja azt is, hogy Tósokberéndi Timföldgyár és Alumíniumkohó itt épült fel 1943-ban. Mindez a múltba történt.

A jelenben, pedig itt van a több, mint 100 fős közösségünk, amelynek egy része elszármazott, de visszatért egykori, vagy ősei lakhelyére, ami örvendetes.

Az egyesületben őrizzük elődeink emlékét, hagyományokat ápolunk (disznóvágás…) és hagyományokat teremtettünk (Tóberfeszt, Tóberkenu, Tóberkóbi, Traktoros Mikulás, Helytörténeti vetélkedő, nyár végi Gyermekfesztivál). Kapcsolatokat ápolunk más klubokkal, szervezetekkel, intézményekkel és segítjük egymás munkáját. Karitatív tevékenységünk mellett könyvkiadásokat támogattunk, folyóiratok szerkesztéséből részt vállalunk és saját kiadású közéleti lapot juttattunk el a lakókhoz. Őrizzük az értékteremtő tósokberéndiek emlékét és épületek történetét. Rendszeresen megtartott programok résztvevői, illetve szervezői vagyunk. A Tósokberéndi Közösségi Ház és környéke felújításából részt vállalunk és számos esetben önerő felhasználásával teremtünk kulturált körülményeket.

Felsorolni sem lehet azt a temérdek szerteágazó tevékenységet, amellyel gyarapítjuk Tósokberénd és Ajka értékeit. Kimondani is sok, hogy 2024-ben 33 rendezvényünk volt, amelyeken különböző korosztályok 4000 fővel vettek részt. Országos, megyei szervezetek hírünket vitték. Vendégszeretetünkről számos pozitív visszajelzést kaptunk.

A 15. évforduló alkalmából megjelentettük a Tósokberéndi Hírmondót, amelyben leírtuk a másfél évtized főbb eseményeit, felhívtuk a figyelmet megjelent média tartalmakra, értékes lakótársainkra és büszkeségünkre Tósokberénd oktatási és köznevelési intézményére az iskolára és az óvodára. Ezzel a kiadvánnyal is gazdagítottuk szeretett településünket!

A márciusi ifjakról, az 1848-49-es szabadságharc hőseiről tartottunk megemlékezést nemzeti ünnepünk előestéjén, március 14-én a tósokberéndi iskola előtti téren. Az eseményen részt vett Dorner László alpolgármester is.

Rieder András, az intézmény vezetője nem volt ott, mégis nagy tapsot kapott. Ugyanis itt jelentette be Reitter István, hogy e napon Budapesten a Karmelita Kolostorban vehette át a Magyar Arany Érdemkereszt kitüntetést, amelyet dr. Sulyok Tamás köztársasági elnök adományozott Rieder András részére. A kitüntetést Semjén Zsolt miniszterelnök-helyettes adta át a közoktatási vezető, mesterpedagógus főigazgatónak.

A helyszínen és az utána következő beszélgetések alkalmával mindenki érezte, hogy a településünk életében ez egy rendkívüli esemény. Megtiszteltetés az iskolaépítésért, a felújításokért, az óvodaépítésért, amellyel Rieder András beírta a nevét Tósokberénd történelmébe. Ugyan azt mindenki tudja, hogy mindezt csak a mindenkori érsekség támogatásával tudta megvalósítani, de ahhoz, hogy nagyot alkosson, ahhoz kitartásra, megfeszített munkára volt szüksége, amely sokszor az egészsége kárára is ment. Az elismerés átvételénél feltételezhető, hogy az fogalmazódott  meg benne, hogy azért megérte!

Tósokberéndiként kicsit mi is magunknak  érezzük ezt a jelentős elismerést. Tudomásunk szerint ilyen kitüntetést még senki nem kapott a környékünkön.

Gratulálunk és jó egészséget kívánunk, mert vannak még megoldásra váró dolgaink Tósokberénden.

„A nemzetközi nőnap a női egyenjogúság és a nők emberi jogainak a napja. Szocialista szervezetek kezdeményezésére hozták létre az első világháború előtti időszakban… Manapság a különféle civil szervezetek ezen a napon világszerte, a nők elleni erőszak, a nőket érő családon belüli erőszak, a munkahelyi szexuális zaklatás, a prostitúció és az egyéb, a nők ellen elkövetett erőszak formái elleni tiltakozásuknak is hangot adnak.”

A Tósokberéndért Egyesületnél a nőnapot egészen más vonatkozásban ünnepelték meg. Mivel a fenti, a médiában sokat hangoztatott problémás élethelyzetek egyáltalán nem jellemzőek a közösségre, olyannyira, hogy nincsenek a környezetünkben ilyen jellegű esetek, helyzetek. Mondhatjuk, hogy Hál’ Isten.

Március 8-án a Tósokberéndi Közösségi Házban az egyesület férfi tagjai nótaszóval, verssel, virággal és csokoládéval köszöntötték a párjaikat, és az egyesület lányait, asszonyait. Egymás megbecsülése köré szőtték a rímeket, a strófákat. Bizonyítandó a megbecsülésüket, egész este serénykedtek. S, hogy a lélek mellett a test is dúskáljon a jóból, ezért a disznóvágásból származó disznósajtot, szűzpecsenyét, töpörtyűt, kenőmájast, tokaszalonnát és kolbászt szolgáltak fel (kis női besegítéssel). Az asszonyok (néhány esetben a férfiak) süteményei ízesítették a programot.

A közel 60 fő részvételével megtartott eseményen részt vett Dorner László alpolgármester, képviselő és felesége Edit (desszerttel édesítette a nőnapot). Őket mindig szeretettel fogadják az egyesület tagja, sőt vannak néhányan, akiknek a képviselője az alpolgármester. Az egyesület nótaköre énekelt Csorba Tamás harmonika kíséretével. Az est házigazdája Csendes Róbert volt.

Az egyesület legközelebbi eseménye a 15 éves évforduló megünneplése és az április 25-én megtartandó közgyűlés lesz.

Addig, amig olyan események vannak Tósokberénden, mint a Tóberkóbi, addig van jövője a közösségnek, sőt, minden civil szervezetnek, ahol ilyen és hasonló programokat szerveznek.

Csorba Tamás mindenki kedvére húzta

A Tósokberéndért Egyesület 2014 óta hirdeti meg a kolbásztöltő versenyt (fesztivált) akkor még egyedüliként a környéken. Napjainkban mások is kedvet kaptak hozzá, ami biztató, hiszen az ilyen eseményeken, ha versenyeznek is a csapatok, az a cél, hogy jól érezzék magukat a tagok továbbá lehetőség van a kapcsolatok építésére és a jó hangulat elraktározására.

Munkában a zsűri

Február 22-én a Tósokberéndi Közösségi Házban minden adott volt ahhoz, hogy már sokadszorra egy remek esemény részesei lehessenek a résztvevők. Az egyesület minden csapat számára 10 kg kolbászhúst és hozzá való belet biztosított ingyen. Évek óta ezzel is támogatja a tagság egész éves önzetlen munkáját.

Sajnos a töltés hangulatát befolyásolta, hogy előző nap temették el Jáger Sándor tagtársukat továbbá a napokban veszítették el Palkovics József barátukat, aki szinte minden esemény aktív részese volt. Erre a rendezvényre is nagyon készült. Már előkészítette a töltéshez szükséges eszközöket és szervezte a csapatát. Sajnos a sors közbeszólt és ő már csak az égiekkel tölti a kolbászt…Az élet pedig megy tovább.

Főszereplő: a kolbász. Bajor piros paprika nélküli és hagyományos

Megemlékezést követően Geri Gyula elnök vezényszavára, Csáki István zsűrielnök, Dorner László alpolgármester, továbbá Csendes Róbert társelnök bíráskodása mellett kezdődött a gasztronómiai esemény, amely számos meglepetést tartogatott.

Amig a csapatok kialakították a munkaterületeiket, addig egy számunkra új sütési technika eredményeként kolbászos lecsó készült a BBQ Smoker készülékben. A februári ritkaságot Geri Gyula elnök sütőlapáton szolgálta fel, amely nagyon finom volt.

A Kalló support team Tósoki bigmakkel lepte meg a résztvevőket. S, hogy mit is takar ez a megnevezés? – Lipóti tepertős pogácsába rétegeztek devecseri löncs kolbászt, májpástétomot és disznósajtot.

A legek (Belesek)csapatának egy része

Előző nap az asszonyok nagyüzemi méreteket öltöttek a konyhákban, kosárnyi pogácsákat sütöttek és azzal kínálták a résztvevő csapatokat, szervezőket és a zsűrit. Velük csak a pálinkát kínáló férfiak bírták a harcot.

10 óra után néhány perccel már a szorgos kezek a húsdarálót tekerték és a sok éves gyakorlat eredményeként nagyon hamar a belekbe kerültek a kolbászhúsok, amelyek nagy része hagyományos fűszerezéssel készült, de volt paprika nélküli bajor fehér, medvehagymás, juhbeles, csipős stb.

A családias hangulatú versengést követően hat arany és három ezüst minősítést, továbbá egy különdíjat osztott ki a zsűri. Minden elismerés a résztvevő csapatoknak: Vadászok, Kajdiak, „3+3” csapat, Kalló support team, Tósoki vegyes, Belesek, Tavaszvárók, Kolbászfalók, Béltöltők. Ők mindannyian nyertek, hiszen szorosabb barátságok szövődtek. A töltés végén a családtagok, barátok is meglátogatták a kolbásztöltőket.

A legkisebb, legfiatalabb résztvevő a nyolcéves Csáki István, a legidősebb Hinger Károly, az egykori Hinger hentes rokona volt. A remek hangulatról Csorba Tamás harmonikás gondoskodott.

Gratulálunk minden résztvevőnek!

Legközelebb a disznóvágás utáni kóstoló elfogyasztása alkalmával találkoznak a Tósokberéndért Egyesület tagjai szervezett keretek között.

 Fotó: Csendesné Bosits Éva

Az ajkai Molnár Gábor Műhely Alapítványnál jártunk látogatóban, hogy az újdonságokról beszélgessünk Lovas Irén intézményvezetővel. Az alig néhány hónapja létrehozott és több közösségi média platformon megtalálható Szívből alkotva oldalukon, már nem csak általában a termékeik jelennek meg, hanem kategóriák szerint a legújabb alkotásaik is.

Jank Laura Sára nevéhez fűződik az oldal létrehozása és a termékfotózás, aminek az a lényege, hogy a potenciális vásárlók, találjanak köztük olyan alkotásokat, amik megszólítják őket. Kategorizálva találhatnak az érdeklődők szőtt és hímzett termékeket, táskákat, fonott kosárkákat, festményeket, illetve tematikus alkotásokat.

Balról jobbra a szakemberek: Jank Laura Sára, Lovas Irén intézményvezető, Lohn Ágota és Szabó Marianna

A szakemberek kiemelték, hogy nem a termék a fontos, hanem a folyamat. Lohn Ágota képzőművész és Jank Laura Sára szociális szakember, grafikus számtalan új technikával ismerteti meg a sérülteket. Ehhez elengedhetetlen, hogy nyitott szemmel járjanak a világban, mindig újabb ötleteket keresve. A legfontosabb, hogy szétszedjék az alkotás folyamatát mozzanatokra, és megtalálják azokat, amiket el tudnak készíteni a fogyatékossággal élők. Így olyan termékek készülnek, melyekben benne vannak a sérültek energiái. Az alapítvány padragkúti telephelyén textilből állítják elő továbbra is az újabb csodákat, Szabó Marianna irányításával.

Nagy munkában a fiatalok....

A mentális egészséghez is hozzájárul az alkotás, hiszen ki ne érezné jobban magát, ha létrehoz valami szépet, egyedit, ami ráadásul másoknak is tetszik. Vagyis a mentális tehermentesítés a másik funkciója az alkotó munkának. Megnyugtat, szinte rögtön van eredménye. A fogyatékossággal élő a saját értékével néz szembe egy-egy alkotás elkészítése kapcsán. Bizonyságot szerez arról, hogy fontos, elismerésre méltó ember.

Tavaly novemberben nyolcvan gyerek járt náluk pályaorientációs napon. Ekkor a fogyatékossággal élők tanítókká váltak – fogalmazott az intézményvezető. Hiszen minden kézműves fogást a sérültek tanítottak a gyerekeknek. Fontos az érzékenyítés, hogy a sérültek meg tudjanak mutatkozni a hétköznapokban, találkozzanak a társadalom többi tagjával, kapcsolódjanak egymással.

Akiket érdekelnek a termékek, illetve az alapítvány munkája, könnyen megtalálják őket az ismert internetes közösségi oldalakon. Kereshetik őket írásban, telefonon, de a legjobban annak örülnek, ha személyesen látogatnak el hozzájuk Ajkára vagy Padragkútra.

Április 16-án szeretettel várnak mindenkit húsvéti vásárukra az alapítvány elé, ahol minden terméküket, plusz az aktuális alkotásaikat is megcsodálhatják az érdeklődők.

Egy kis történelem.

Hogy megy az idő! Mintha csak most lett volna, de már 12 éve látjuk, halljuk a kórusainkat farsang idején a könnyed, vidám műsorukkal. Ezt a nagyböjtig tartó időszakot a jókedv, a bálok, a mulatságok jellemzik. Hartinger Nándorné, az ötletgazda úgy gondolta, hogy az ajkai kórusok se maradjanak ki ezen időszak programjaiból.

Jubilate Női Kar

A több, mint egy évtized alatt szerepelt az Ajkacsingeri Borostyán Férfikar, az Ajkai Pedagógus Női Kar, a Padragi Bányász Férfikórus, a Cantabile Vegyeskar és a Jubilate Női Kar a színpadon. Kezdetben az ajkai közönség még csak barátkozott a Kórusfarsang programmal. Az első teltházas előadás 2017-ben volt.

A 2025-ös műsorban két hölgy kórus várta a könnyed kórusmuzsika kedvelőit február 15-én a VMK színháztermében. Az 1986-ban alakult Ajkai Pedagógus Női Kar és a 2014-ben alapított Jubilate Női Kar.

Parrag Leonóra köszöntötte a szép számú közönséget és felkért minden jelenlévőt a kötelező mosolygásra. Valóban, ha mosolygunk, akkor másokat is mosolygásra késztetünk.

„A mosoly fényt gyújt a sötétségben. A mosolygás lehetővé teszi, hogy magunkban találjunk rá a boldogságra. Lecsendesíti az idegeinket, megvilágítja az utat.” (Julian Brass). Bizony, minden korban szükségünk van a helyes út megtalálására.

Ajkai Pedagógus Női Kart Györgyné Kollár Gabriella is kísérte gitárjátékával

Ezen az estén a fényt jelentették a kórusaink, akik feledtették velünk a mindennapi gondjainkat, nem késztettek bennünket a gondolkodásra, csak lubickoltunk a kellemes muzsikaszóban.  Mi csak mosolyogtunk, de nekik temérdek órába, sok-sok gyakorlásba telt, mire színpadra tudták állítani még a legegyszerűbb és ismert dallamokat is. Köszönjük az önzetlen munkájukat, hogy a szabadidejüket ránk áldozták: Petheő Balázsné és Cserháti Csilla karnagyoknak, akik az Ajkai Pedagógus Női Kart dirigálták. Hartinger Nándorné kórusvezetőnek szakadatlan tenni akarását a Jubilate Női Kar dirigenseként. És…Mary Poppins szerepében az örök átváltozó Vörös Jánosnénak, aki sokkal többet jelent számunkra, ajkaiak számára, mint egy zongorakísérő, ő egy rendkívüli ember.

Az összkar a karnagyokkal és az átváltozott Mary Poppinssal

Nagyszerű volt lányok, asszonyok! A fiatalságunk idején kedvelt filmslágerektől, könnyűzenétől a musical dalokig mosolyra tárult a szemünk. …És tudjátok mi volt a varázslat? – amikor a botláson ti is és mi is ugyanúgy elmosolyodtunk. Mert ugye nem vérre ment ez az esti játék, ami elérte a célját. A szűrke téli időszakot beszínesítettétek énekszóval, muzsikával, jelmezeitekkel, sőt még egy szilikon seprűvel is. Jól éreztük magunkat és mosolyogtunk. Hazafelé menet, pedig dúdolgattuk a sokszor már feledésbe merült slágereket… és még napokig ezt tesszük. Köszönjük!

Tavaly 33 rendezvény szervezője, aktív részese volt a Tósokberéndért Egyesület! Idén eddig a hagyományőrző disznóvágás és a kocsonya délután valósult meg február 14-ig. Mindkét eseményen teltházas vendégfogadás volt, közel 200 fővel.

Nagy kedvvel jönnek az egyesület tagjai a közös eseményekre. A többség hozzátesz valami egyedit, amit magával hoz (eszközök, sütemények, fűszerek) vagy munka közben bontakozik ki. Február 14-én, ami teljesen véletlenül Valentin-napra esett az üstnyi kocsonya elkészítése, kínálása történt (néhány helyen az ilyen eseményt fesztiválként említik). A férfiak, ugyan nem a keresztény hagyomány szerint, de szeretettel serénykedtek három napon keresztül.

(Valentin-nap legismertebb története, ami még nincs annyira a köztudatban egy római pap legendájához köthető, aki titokban házasságokat kötött, pedig a császár megtiltotta a házasságkötést, mondván, hogy a házasság megnehezíti a katonai szolgálatban való helytállást. Ezért a tettéért mártírhalált kellett halni a papnak. Egyébként Szent Valentin a szerelmesek védőszentje. A nap az elmúlt néhány évtizedben terjedte el főleg a fiatalok körében. El kell mondani, hogy a konzervatívabb idősebb korosztály szívét nem lágyítja meg ez a nap.)

Az eseményt Geri Gyula nyitotta meg, amelynek keretében tisztelettel emlékeztek a jelenlévők a napokban elhunyt Jáger Sándor egyesületi tagra is. Dorner László pártoló tagunk nem érkezett üres kézzel. Néhány üveg pezsgővel köszöntötte a jelenlévőket Valentin-nap alkalmából. Csendes Róbert a kocsonya bőrünkre, szervezetünkre gyakorolt jótékony hatásáról, az aminosavak izomépítő tulajdonságáról beszélt.

Száznál is több kocsonya készült idén, amelyből az egyesület tagjain és a vendégeken túl a szomszédos hajléktalan szálló lakói is kaptak. Azok, akik már több, mint egy évtizede lakói a Tomor Sándor plébános által létrehozott háznak, azok érzékelték, hogy több alkalommal részesültek az egyesület adományaiból.

Elmondható, hogy küllemben és ízben is rendkívüli gasztronómiai élményben volt része mindenkinek, aki fogyasztott a kocsonyából. Az alapanyag nagy részét a disznóvágás bőrös „melléktermékei” alkották. Köröm, csülök, fül, orr, farok, bőrke mind megtalálhatóak voltak a tányérokban. S, hogy kik is készítették? Csendes Robert szervezésében Antal József, György Emil, Molnár István, Nagy Lajos, Pásztori Béla, Palkovics József, Szilágyi Jenő és Csendesné Bosits Éva, mert ugye az igazi hagyományőrzéshez a női munkaerő, tapasztalat is szükséges. Az est remek hangulatához, néhány dal erejéig Csorba Tamás is hozzájárult.

Az esemény végén a segítő kezek sem hiányoztak, ők a rendrakásban, a mosogatásban, takarításban serénykedtek.

Fotó: Györkös József

A 13. Dezsővel

Amikor egy közösség a 13. disznóvágását szervezi, akkor már minden megy magától. Valóban sok év alatt kellő rutinra tettek szert azok, akik már a kezdetektől részt vállaltak a munkákból. Viszont a tagság állandó mozgásban van, így mindig vannak olyanok, akiknek újdonság és élvezettel figyelik az e fajta tevékenységet. Örömünkre szolgál, hogy ők is szívesen részt vesznek a munkában és támogatják az egyesület ez irányú hagyományőrző törekvését.

Mindenki teszi a dolgát. Hamar a helyére kerütek a disznóságok.

Február elején történt a három napos nagy esemény a Tósokberéndi Közösségi Házban, amikor a Tósokberéndért Egyesület feldolgozta a 189 kilós 13. Dezsőt, amelyet hagyományosan a gyepesi Rábaközi Zsolt gazda nevelt az erdőszomszéd, sok szállal kötődő közösség számára. Az esemény felelős szervezője Csendes Róbert, a böllér Tóth József volt. A programon immáron hagyományosan részt vett Dorner László alpolgármester, aki már sok éves „húsfeldolgozó” gyakorlattal rendelkezik az egyesületnél. Megtisztelte az eseményt Rieder András képviselő is. Temérdek munkája mellett Geri Gyula elnök is kivette részét a munkákból.

S, hogy mi lett az összetett munka eredménye?

Természetesen nem maradt el a késő délelőtti dinsztelt máj kínálása és estebéden a finom húsleves, sült hús, hurka és kolbász sem, az asszonyok munkájának eredményeként, a számos süteményt sem szabad kihagyni a felsorolásból, amelyek a hölgyek munkáját dicséri.

Bizony jut bőven a 2025-ös rendezvények ellátmányának a biztosításához: sonka, szalonna, kolbász, hurka, disznósajt, töpörtyű, zsír, színhús és kocsonyának való.

Estebédre megtelt a közösségi ház nagyterme

Összességében 100 fő vett részt a három napos eseményen, akiknek több, mint 90 %-a, a munkából is kivette a részét. Az Ozorai család, az unokákkal közösen reggel indulásképpen tócsival kínálta az egybegyűlteket, estére pedig desszertként palacsintát sütöttek. Pálinkát is többen kínáltak. Még, aki nem tudott ott lenni a vágáson az is küldött „fogó” pálinkát a többieknek.
Ismét egy sikeres hagyományőrző eseményt pipálhatott ki az egyesület. Csak így tovább!  A közeljövőben még lesz kocsonyakészítés, kóstolókínálás és nőnap, amely rendezvények jó közösségépítő jellegűek.

Akik az első vágástól szorgalmazzák az eseményt

Fotó: Györkös József

A Fekete István-Vörösmarty Mihály Általános Iskola ismét kedves, szórakoztató műsort szervezett, amit január 23-án mutattak be a Nagy László Városi Művelődési Központ és Könyvtár színháztermében. Fekete István író születésének 125. éve alkalmából a második és a negyedik osztályos diákok mutatták be produkcióikat, megtöltve ezzel a nézőteret. Látszott, hogy sok-sok próba, felkészülés előzte meg a változatosan összeállított vidám előadásokat, amit a hozzátartozók lelkes tapssal jutalmaztak.

Somogyi Judit, főigazgató helyettes többek között beszélt a projekthétről, amit Fekete István emlékének szenteltek és azokról a főbb értékekről, amiket az író képviselt. Az iskola törekszik a kisdiákoknak is átadni ezeket az erényeket.A táncos, zenés és prózai műsorszámokba igyekeztek belecsempészni az iskolai élet hangulatát: a humorral, nehézségekkel és barátságokkal átszőtt mindennapokat.

Kivétel nélkül, minden osztály színvonalas műsort állított össze. Megtapsolhatta a közönség a délutáni programra szerveződött, kedves hangokból álló kórust. Méltán népszerű Zelk Zoltán: A három nyúl című meséje, amit ezúttal a 2. a nagy átéléssel közreadott, „világraszóló adaptációjában” hallhattunk, és amiben fontos megemlíteni az osztályfőnök aktív és humoros jelenlétét. A 2. b a kirobbanó jókedvét a „Boom, boom, boom, boom” című, nagy energiákat megmozgató dalra előadott táncával demonstrálta. A 2. d élénk csemetéi szórakoztatóan, vidáman az iskolai életet, mint bolygót mutatták be.

A 4. a fontos témát dolgozott fel, megszívlelendő igazságokat fogalmaztak meg az igaz barátságról, az összetartásról. A 4. b a legendás Quinn zenekar egyik ismert, összetartozásról szóló slágerét vitte színpadra. A 4. d osztályos diákok jeleléssel tették még kifejezőbbé a gitárkísérettel előadott Bródy János: Mindannyian mások vagyunk című ismert slágerét.

Az iskolai rendezvény a közösen énekelt Sulidallal zárult.

A dobogó tetején 1956-ban

Vagyunk néhányan, akik sportvetélkedők állandó résztvevői voltunk a hetvenes, nyolcvanas években. Bújtuk a sporttörténeti könyveket, majd meg is vásároltuk őket és átéltük azokat a versenyeket, élményeket, amelyeknek a részesei voltak az olimpiai, világ, európai és országos bajnokaink.  Állandó feladvány volt a férfiak között Gerevics Aladár, a hölgyek között pedig Keleti Ágnes.

Keleti Ágnesről csupán az eredményeit tudtuk akkor, majd a 90-es évektől egyre nagyobb nyilvánosságot kapott, hiszen hazatért szülőföldjére és egyre több rekordot döntött meg, mint ötszörös olimpiai bajnok tornász, 46 szoros magyar bajnok. A zsidó származása és az abból adódó nehézségei egyre ismertebbek lettek mindannyiónk számára.  

Az elmúlt évezred végéig csupán a statisztikákat vezető Keleti Ágnes egyszerre „emberré lett” számunkra.

 Az elismerésekből sem szenvedett hiányt. Kárpótlásként a negyvenes évek zsidósága miatti megpróbáltatásaiért, majd az elért eredményeiért húsz magas rangú elismerést kapott. Csupán kettőt kiemelve: 2004-ben lett a Nemzet Sportolója, 2021-ben Budapest Díszpolgára. 2019 óta ő a legidősebb élő olimpiai bajnok a világon.

100 évesen a figyelem középpontjába került, ekkor öt magas elismerésben is részesült hazánkban és Izraelben 1957-től végzett főiskolai tanár és edzői tevékenysége után.

2025. január 2-án hunyt el néhány nappal 104-ik születésnapja előtt.

Akik a Wikipédián túl többet szeretnének megtudni Keleti Ágnesről, azok elolvashatják 2002-ben megjelent önéletrajzi könyvét Egy olimpiai bajnok három élete címmel. Továbbá Dávid-Dobor: Keleti 100 – Mert szeretek élni…” 2020-ban megjelent könyvét.

Nyugodjon békében drága Keleti Ágnes a torna királynője!