A tósokberéndi Ajkai II. sz. Állami Általános Iskola 8/B osztálya 55 éves osztálytalálkozóját tartotta május 24-én a Tósokberéndi Közösségi Házban.
21-en az osztályból
1962-1970-ig terjedő nyolc év alatt 47 fő járt az osztályunkba. Volt, akivel rövidebb ideig, voltak, akikkel végig együtt jártunk. Különös helyzetben volt a hatvanas években a két (A és B) osztály. A Ratkó korszak végén még mindig sok gyermek született, nem volt ritka a 40 feletti osztálylétszám.. A Bányásztelepen is néhány évvel korábban épültek meg a bányász lakások. Az ott lakók gyermekeinek a többsége is Tósokberéndre járt. A hatvanas években szűnt meg a lőrintei iskola, onnét is néhányan, akik nem Ajkára, Kolontárra és Devecserbe iratkoztak be, azok ebbe az iskolába jártak. Busszal hozták, vitték a gyerekeket. Így lett a lőrintei, csótai gyerekekkel feltöltött B osztály. Sokkal többen lettek volna a bések, ezért néhányukat áttették az Á-ba. Szóval jól megkevertek bennünket. Így jött össze a 47-es létszám a 8/B-nek.
Ilyen kis történeti áttekintés után 21 osztálytárs érkezett az 55 éves osztálytalálkozóra. Néhányan a férjet, a feleséget is hozták magukkal, így 31 fő jött a találkozóra. Sajnos 13-an már nem lehettek közöttünk. Voltak, akik fiatalon elmentek, de volt, aki néhány héttel ezelőtt. Értük mécsest gyújtottunk és imát mondtunk.
Nagy örömmel és barátsággal fogadtuk egymást. Hárman különböző okok miatt most voltak először a találkozón velünk. Őket nehezebben ismertük fel. De többen más településeken élnek és nagyon ritkán találkozunk egymással: Kaposvár, Veszprém, Balatonalmádi, Tüskevár, Somló, Magyarpolány az új lakhelyük jelenleg, de többen a világot is bejárták.. Vannak közöttünk, akiknek nehezebb sors jutott, de senkinek sem volt fenékig tejföl az élete, mint ahogy a most 70 éveseknek sem, de nem panaszkodtunk. Szüleink nem voltak jó módúak, így megtanítottak bennünket túlélni és ez mindannyiunknak sikerült.
Leginkább az emlékezeté volt az együtt töltött öt óra. Az óvoda, az alsó a Tóth Jánosnéval, a kisdobos, az úttörő Szabó Elemérrel, az őrsi és a rajgyűlés, a felvonulások, az irodalmi színpad, a népi tánc a Horváth Magda tanár nénivel, Madarak és fák napja, a filléres mozi a Kundermann tanár bácsival és sorolhatnánk tovább…
A szervezés is családias volt. A lányok nagyon finom süteményekkel és sajtos, sós süteményekkel lepték meg egymást. Fiúk ízletes italokkal kínáltak bennünket. Főleg Nagy Lajos és Csendes Róbert (a két férj) gondoskodott a vacsoráról.
Jó volt kicsit együtt lenni, élmény volt megszervezni. Mindenki úgy távozott, hogy várják öt év múlva is a találkozást. Talán akkor már könnyebben megismerjük egymást, mert a covid miatt most 15 évig vártunk erre a délutánra.
