Tavaly 33 rendezvény szervezője, aktív részese volt a Tósokberéndért Egyesület! Idén eddig a hagyományőrző disznóvágás és a kocsonya délután valósult meg február 14-ig. Mindkét eseményen teltházas vendégfogadás volt, közel 200 fővel.

Nagy kedvvel jönnek az egyesület tagjai a közös eseményekre. A többség hozzátesz valami egyedit, amit magával hoz (eszközök, sütemények, fűszerek) vagy munka közben bontakozik ki. Február 14-én, ami teljesen véletlenül Valentin-napra esett az üstnyi kocsonya elkészítése, kínálása történt (néhány helyen az ilyen eseményt fesztiválként említik). A férfiak, ugyan nem a keresztény hagyomány szerint, de szeretettel serénykedtek három napon keresztül.

(Valentin-nap legismertebb története, ami még nincs annyira a köztudatban egy római pap legendájához köthető, aki titokban házasságokat kötött, pedig a császár megtiltotta a házasságkötést, mondván, hogy a házasság megnehezíti a katonai szolgálatban való helytállást. Ezért a tettéért mártírhalált kellett halni a papnak. Egyébként Szent Valentin a szerelmesek védőszentje. A nap az elmúlt néhány évtizedben terjedte el főleg a fiatalok körében. El kell mondani, hogy a konzervatívabb idősebb korosztály szívét nem lágyítja meg ez a nap.)

Az eseményt Geri Gyula nyitotta meg, amelynek keretében tisztelettel emlékeztek a jelenlévők a napokban elhunyt Jáger Sándor egyesületi tagra is. Dorner László pártoló tagunk nem érkezett üres kézzel. Néhány üveg pezsgővel köszöntötte a jelenlévőket Valentin-nap alkalmából. Csendes Róbert a kocsonya bőrünkre, szervezetünkre gyakorolt jótékony hatásáról, az aminosavak izomépítő tulajdonságáról beszélt.

Száznál is több kocsonya készült idén, amelyből az egyesület tagjain és a vendégeken túl a szomszédos hajléktalan szálló lakói is kaptak. Azok, akik már több, mint egy évtizede lakói a Tomor Sándor plébános által létrehozott háznak, azok érzékelték, hogy több alkalommal részesültek az egyesület adományaiból.

Elmondható, hogy küllemben és ízben is rendkívüli gasztronómiai élményben volt része mindenkinek, aki fogyasztott a kocsonyából. Az alapanyag nagy részét a disznóvágás bőrös „melléktermékei” alkották. Köröm, csülök, fül, orr, farok, bőrke mind megtalálhatóak voltak a tányérokban. S, hogy kik is készítették? Csendes Robert szervezésében Antal József, György Emil, Molnár István, Nagy Lajos, Pásztori Béla, Palkovics József, Szilágyi Jenő és Csendesné Bosits Éva, mert ugye az igazi hagyományőrzéshez a női munkaerő, tapasztalat is szükséges. Az est remek hangulatához, néhány dal erejéig Csorba Tamás is hozzájárult.

Az esemény végén a segítő kezek sem hiányoztak, ők a rendrakásban, a mosogatásban, takarításban serénykedtek.

Fotó: Györkös József

A 13. Dezsővel

Amikor egy közösség a 13. disznóvágását szervezi, akkor már minden megy magától. Valóban sok év alatt kellő rutinra tettek szert azok, akik már a kezdetektől részt vállaltak a munkákból. Viszont a tagság állandó mozgásban van, így mindig vannak olyanok, akiknek újdonság és élvezettel figyelik az e fajta tevékenységet. Örömünkre szolgál, hogy ők is szívesen részt vesznek a munkában és támogatják az egyesület ez irányú hagyományőrző törekvését.

Mindenki teszi a dolgát. Hamar a helyére kerütek a disznóságok.

Február elején történt a három napos nagy esemény a Tósokberéndi Közösségi Házban, amikor a Tósokberéndért Egyesület feldolgozta a 189 kilós 13. Dezsőt, amelyet hagyományosan a gyepesi Rábaközi Zsolt gazda nevelt az erdőszomszéd, sok szállal kötődő közösség számára. Az esemény felelős szervezője Csendes Róbert, a böllér Tóth József volt. A programon immáron hagyományosan részt vett Dorner László alpolgármester, aki már sok éves „húsfeldolgozó” gyakorlattal rendelkezik az egyesületnél. Megtisztelte az eseményt Rieder András képviselő is. Temérdek munkája mellett Geri Gyula elnök is kivette részét a munkákból.

S, hogy mi lett az összetett munka eredménye?

Természetesen nem maradt el a késő délelőtti dinsztelt máj kínálása és estebéden a finom húsleves, sült hús, hurka és kolbász sem, az asszonyok munkájának eredményeként, a számos süteményt sem szabad kihagyni a felsorolásból, amelyek a hölgyek munkáját dicséri.

Bizony jut bőven a 2025-ös rendezvények ellátmányának a biztosításához: sonka, szalonna, kolbász, hurka, disznósajt, töpörtyű, zsír, színhús és kocsonyának való.

Estebédre megtelt a közösségi ház nagyterme

Összességében 100 fő vett részt a három napos eseményen, akiknek több, mint 90 %-a, a munkából is kivette a részét. Az Ozorai család, az unokákkal közösen reggel indulásképpen tócsival kínálta az egybegyűlteket, estére pedig desszertként palacsintát sütöttek. Pálinkát is többen kínáltak. Még, aki nem tudott ott lenni a vágáson az is küldött „fogó” pálinkát a többieknek.
Ismét egy sikeres hagyományőrző eseményt pipálhatott ki az egyesület. Csak így tovább!  A közeljövőben még lesz kocsonyakészítés, kóstolókínálás és nőnap, amely rendezvények jó közösségépítő jellegűek.

Akik az első vágástól szorgalmazzák az eseményt

Fotó: Györkös József

A Fekete István-Vörösmarty Mihály Általános Iskola ismét kedves, szórakoztató műsort szervezett, amit január 23-án mutattak be a Nagy László Városi Művelődési Központ és Könyvtár színháztermében. Fekete István író születésének 125. éve alkalmából a második és a negyedik osztályos diákok mutatták be produkcióikat, megtöltve ezzel a nézőteret. Látszott, hogy sok-sok próba, felkészülés előzte meg a változatosan összeállított vidám előadásokat, amit a hozzátartozók lelkes tapssal jutalmaztak.

Somogyi Judit, főigazgató helyettes többek között beszélt a projekthétről, amit Fekete István emlékének szenteltek és azokról a főbb értékekről, amiket az író képviselt. Az iskola törekszik a kisdiákoknak is átadni ezeket az erényeket.A táncos, zenés és prózai műsorszámokba igyekeztek belecsempészni az iskolai élet hangulatát: a humorral, nehézségekkel és barátságokkal átszőtt mindennapokat.

Kivétel nélkül, minden osztály színvonalas műsort állított össze. Megtapsolhatta a közönség a délutáni programra szerveződött, kedves hangokból álló kórust. Méltán népszerű Zelk Zoltán: A három nyúl című meséje, amit ezúttal a 2. a nagy átéléssel közreadott, „világraszóló adaptációjában” hallhattunk, és amiben fontos megemlíteni az osztályfőnök aktív és humoros jelenlétét. A 2. b a kirobbanó jókedvét a „Boom, boom, boom, boom” című, nagy energiákat megmozgató dalra előadott táncával demonstrálta. A 2. d élénk csemetéi szórakoztatóan, vidáman az iskolai életet, mint bolygót mutatták be.

A 4. a fontos témát dolgozott fel, megszívlelendő igazságokat fogalmaztak meg az igaz barátságról, az összetartásról. A 4. b a legendás Quinn zenekar egyik ismert, összetartozásról szóló slágerét vitte színpadra. A 4. d osztályos diákok jeleléssel tették még kifejezőbbé a gitárkísérettel előadott Bródy János: Mindannyian mások vagyunk című ismert slágerét.

Az iskolai rendezvény a közösen énekelt Sulidallal zárult.

A dobogó tetején 1956-ban

Vagyunk néhányan, akik sportvetélkedők állandó résztvevői voltunk a hetvenes, nyolcvanas években. Bújtuk a sporttörténeti könyveket, majd meg is vásároltuk őket és átéltük azokat a versenyeket, élményeket, amelyeknek a részesei voltak az olimpiai, világ, európai és országos bajnokaink.  Állandó feladvány volt a férfiak között Gerevics Aladár, a hölgyek között pedig Keleti Ágnes.

Keleti Ágnesről csupán az eredményeit tudtuk akkor, majd a 90-es évektől egyre nagyobb nyilvánosságot kapott, hiszen hazatért szülőföldjére és egyre több rekordot döntött meg, mint ötszörös olimpiai bajnok tornász, 46 szoros magyar bajnok. A zsidó származása és az abból adódó nehézségei egyre ismertebbek lettek mindannyiónk számára.  

Az elmúlt évezred végéig csupán a statisztikákat vezető Keleti Ágnes egyszerre „emberré lett” számunkra.

 Az elismerésekből sem szenvedett hiányt. Kárpótlásként a negyvenes évek zsidósága miatti megpróbáltatásaiért, majd az elért eredményeiért húsz magas rangú elismerést kapott. Csupán kettőt kiemelve: 2004-ben lett a Nemzet Sportolója, 2021-ben Budapest Díszpolgára. 2019 óta ő a legidősebb élő olimpiai bajnok a világon.

100 évesen a figyelem középpontjába került, ekkor öt magas elismerésben is részesült hazánkban és Izraelben 1957-től végzett főiskolai tanár és edzői tevékenysége után.

2025. január 2-án hunyt el néhány nappal 104-ik születésnapja előtt.

Akik a Wikipédián túl többet szeretnének megtudni Keleti Ágnesről, azok elolvashatják 2002-ben megjelent önéletrajzi könyvét Egy olimpiai bajnok három élete címmel. Továbbá Dávid-Dobor: Keleti 100 – Mert szeretek élni…” 2020-ban megjelent könyvét.

Nyugodjon békében drága Keleti Ágnes a torna királynője!

Az Ajkai Századok iránt érdeklődők. Örvendetes, hogy a fiatalokat is láthattunk a könyvbemutatón

A 2024-es számmal köszöntöttük a 65 éves várost, oly módon, hogy más, a város életét befolyásoló több kerek évfordulóra is visszatekintünk és felhívjuk a figyelmet fontos eseményekre, azok jelentős szakaszára. Kis nehézséget jelentett, hogy nem nyertünk pályázati pénzt a kiadáshoz, így több esetben csökkenteni kellett a színes oldalak számát. Továbbá az október elején nyomdakész kiadványt, csupán november közepén tudtuk elküldeni a nyomdába, így ez több, mint egy hónapos késést jelentett.

Az idei számot 13-an írták Bábics Valéria, a Nagy László Városi Művelődési Központ és Könyvtár igazgatója, Csendesné Bosits Éva ny. technikus, Csizmazia Csaba pedagógus intézményegység-vezető (Bánki Donát Intézményegység), Domján János ny. technikus, dr. Gasztonyi Erzsébet ny. ügyvéd, Giay Frigyes néhai tanár, a Városi Tanács VB Művelődési osztályának vezetője, Horváth Károly ny. bányamérnök, Horváth László ny. szakmai főtanácsadó, Padné Szabó Mária ny. pedagógus, Paksa Rudolf ny. kohó és minőségbiztosítási mérnök, Simon Judit, a VMKK szakmai igazgatóhelyettese, Stolár Mihály ny. mestertanár, intézményvezető, Tilhof Endre ny. könyvtárigazgató. 

Főszerkesztő: Csendesné Bosits Éva, Lektorálta: Tilhof Endre és dr. Gasztonyi Erzsébet. Kiadja: az ajkai Nagy László Városi Művelődési Központ és Könyvtár az Ajka Város Önkormányzatának támogatásával. Felelős kiadó: Bábics Valéria igazgató. Nyomdai előkészítő: Jákliné Tilhof Ágnes, Korrektor: Simon Judit

Röviden a tartalom: Elsőként Schwartz Béla polgármester köszöntötte a várost, az olvasót:

Településünk az elmúlt évszázadok alatt sokat változott, minden kor, minden nemzedék hozzátett valamit ahhoz a képhez, amely ma mindannyiunk számára Ajka várost jelenti. Névtelen hősök, dolgos kezek sora áll mögöttünk, ha visszatekintünk városunk történetén. Tették ezt úgy, hogy mindig igyekeztek megfelelni az adott időszakok kihívásainak, melyek teljesítése kitartást, céltudatosságot, összefogást, de néha bizony áldozatokat is kívánt.

Ezért köszöntő soraimmal is arra kérem Önöket, higgyenek abban, hogy összefogással, egymás munkájának megbecsülésével és tenni akarással Ajka város méltó a történelmi ősökre, büszke az elődök által teremtett értékekre és hisz a folyamatos fejlődés és megújulás lehetőségében, a kitűzött célok megvalósításában, az összefogás erejében. 

Még ott áll az egykori 300-as a modrernitás szorításában

A kiadványunkban elsőként egy jogász precíz munkájával köszönti a 65 éves várost. Dr. Gasztonyi Erzsébet a fellelhető dokumentumok feldolgozásával bemutatja az olvasónak azokat a szempontokat, amelyek hatásaként megszületett Magyarország 63. városa. S hogy milyen eredményeket ért el a település az első, közel 25 évben, azt egy felkutatott Giay Frigyes cikkben olvashatják.

Eddig nem mutattuk még be Ajka település építéstörténetét. De Stolár Mihály megismert egy tanulmányt, amely a várossá válás előtti időkre tekint vissza „Városképi és Műemléki Vizsgálatok” tanulmány alapján 1950-ben Ajkához csatolt Bódéval együtt. Azt tette közzé. Élményt jelent visszatekinteni az ötvenes évek Ajkájára. Horváth László, a várossá nyilvánítás után eltérő stílusban épült, de a mai Ajkát fémjelző épületek létrehozásába avat be bennünket. Itt mondanám el, hogy egy nagyon komoly könyve jelent meg a szerzőnek: A modernitás szorításában címmel 2015-ben, amely részletesen bemutatja 1940 és 1990 között a város építéstörténetét. Érdemes elolvasni, átböngészni.

Az elmúlt években számos vállalat, üzem történetét ismerhette meg az olvasó e folyóirat hasábjain. Viszont az egykori téglagyárra csupán egy utcanév és néhány tégla emlékeztet bennünket. Stolár Mihály gyűjtése nyomán számos adalékkal bővülhet az ismeretanyaguk ezen ipari üzemmel kapcsolatban. Ezt követően az egykori mérnök Paksa Rudolf mutatja be a 80 éve épített könnyűfémöntödét, amely kiszolgálta a kohót és családok sorának biztosította a megélhetést 1944-től 2002-ig.

 A bányászat és az üveggyártás fejlesztése, a kriptongyár, a timföldgyár, az alumíniumkohó és az erőmű megépítése, majd működtetése egy új szakembergárdát igényelt. Ugyanakkor a lakosság számának a növekedése a tercier szektor bővítését is szükségessé tette. Mindezeket figyelembe véve 75 évvel ezelőtt elindult a szakmunkásképzés városunkban. Az egykori 300-ast Csizmazia Csaba, a 301-est Padné Szabó Mária mutatja be. Hasznos lehet… és  nem csak az ott tanulók számára a fejlődés egyes szakaszait megismerni.

Városunk kulturális életét 2024-ben számos kerek évfordulóval ünnepeljük. 70 éve 1954 áprilisában nyitották meg az Ajkai Községi Könyvtárat a Nirnsee kastélyban. A kezdeti időszakot 1996-ig Tilhof Endre. majd napjainkig Simon Judit dolgozta fel. 1969-ben a város 10 éves évfordulóján avatták fel az újonnan épült VMK épületét, amelynek 55 évét Bábics Valéria tollából lehet olvasni.  20 évvel később 1989-ben létesült a Városi Múzeum, amelyet az egykori evangélikus lelkészlakásból alakítottak ki.

Két írással a közvetlen környezetünkben élt, elhurcolt zsidó áldozatokra emlékezünk a Magyar Holokauszt 80 Emlékév kapcsán. A tósoki zsidó családról, és visszaemlékezve az összes ajkai áldozatra jómagam írtam. A szentgáli és ajkarendeki elhurcoltakról Domján János írt a botlatókövek állítása kapcsán. Itt tekintünk vissza a szintén 80 éve Mindszenty püspök által alapított bódéi, ajkacsingervölgyi és padragi egyházközség, plébánia kezdeti időszakára is Horváth Károly által.

A három közül az 50 éves jubileumi szám még kapható (1000 forintért)!

Kerek évfordulókkal 250, 200, 150, 100, és 50 évvel ezelőtti eseményekre, neves személyek születésére és elhalálozására emlékezik a 90 éves Tilhof Endre.

Amint az az idei folyóirat tartalmából kitűnt, az Ajkai Századok szerkesztősége méltó módon igyekezett köszönteni a 65 éves várost. Reméljük, hogy elnyeri tetszésüket és a nyomtatás magasabb költségéből fakadó áremelkedés (2800 forint) nem szegi kedvüket, hogy megvásárolják, esetleg ajándékba is.A 2021 előtti, még meglévő számokhoz 1000 forintos áron lehet hozzájutni a VMK földszíntjén.

Csillogó szemű, mosolygós gyerekek várták a Traktoros Mkulást Tósokberénd utcáin 2024. december ötödikén.

Immáron 13 éve indult útjára a Mikulás és a kis csapata, hogy örömöt szerezzen kicsiknek, nagyoknak, szüleiknek, nagyszüleiknek egyaránt a Mikulás nap előestéjén.

A katolikus templomnál

Idén 259 csomag várt a gyermekekre 4 plusz 2 helyszínen. Több megállóban a gyerekek is készültek; verssel, dallal és rajzzal ajándékozták meg a Nagyszakállút. A készült fotók sokasága emlékezteti majd a felnővő generációt évek, évtizedek múlva a nagy eseményre.

Egyre többen állnak a Tósokberéndért Egyesület mellé e nemes ügyben.

A szervezők a végállomáson, háttérben a traktorral

Köszönjük Szabó Miklós légvárosnak, hogy hozzájárult az esemény sikeréhez. Köszönjük az új lakótelep lakóinak, Szívósné Sári Krisztának és Juhász Euridikéének, Katóné Pálovics Tímeának, hogy összefogták a közösséget és a legtöbb ház lakói részt vettek az eseményen (több kisgyerek érzékenysége miatt saját maguk készítettek el 59 csomagot)

A buszfordulónál

A Traktoros Mikulás lelkes csapata: Gróf Roland, Németh Ferenc, Csorba Tamás, Geri Gyula, Csendes Róbert, Pappné Ági és Csendesné Évi. Ők, mint minden évben, idén is örömmel készültek. Összességében a Tósokberéndért Egyesület 200 csomaggal ajándékozta meg a gyerekeket. Köszönjük a Z+D Kft (Ipari park) közreműködését is.

Olyan 7-800 főt mozgatott meg az egyesület ezen az estén. Újra jó volt jónak lenni!

 A Bányésztelep elején is sokan voltak

A több, mint száz fős egyesület – megalakulása óta – olyan egyedi programokat szervez, amelyek a megye határán túl is ismertek. A település hírét viszi a Tóberfeszt, a Tóberkóbi, a Tóberkenu, a Traktoros Mikulás, a nyári szünidő végét jelző Gyermekfeszt…és vagy húsz program minden évben. A nagyon lelkes közösség legutóbbi összejövetelekor november 15-én vetélkedő volt a porondon, amelyet 13-ik alkalommal szerveztek meg a Tósokberéndi Közösségi Házban.

Ismét benépesült a közösségi ház nagyterme

A több, mint 60 fő közreműködésével nyolc csapat versengett a pontokért. A Vadlibák, a Vicces csontok, a Galibák, a Hetvenesek, a Félnótások, az Oskolások, a Stephanus Angelicus és a Faluvégiek.  Már a névválasztás is elgondolkodtató volt, hiszen a katolikus iskola egyik csapata latinul nevezte meg magát, amely István angyalait rejtette. A fiatalságot a Szent István Király Római katolikus Általános Iskola és Óvoda diákjai képviselték. A legidősebb résztvevő Ozorai Szilveszter 86 évesen vetélkedett.

A már megszokott jó hangulatot Geri Gyula elnök garantálta

Geri Gyula, az egyesület elnöke olyan feladatsort állított össze, amely figyelembe vette a különböző korosztályok sajátosságait, érdeklődési körét. Az általános műveltségre, évtizedek során megszerzett ismeretekre is szükség volt ahhoz, hogy helyes választ tudjanak adni a csapatok. Voltak olyan feladatok is, amelyek adott korosztályoknak kedveztek.

Harc a lekváros kenyérrel

Néhány téma a teljesség igénye nélkül: Komolyzenék és filmzenék felismerése, földünk nevezetes tereinek a beazonosítása, sudoku. Villámkérdések sokasága tette szórakoztatóvá az eseményt. Helytörténeti és templomtörténeti totóval (2X13+1) a kezdetektől napjainkig a tagság identitását erősítette Csendesné Éva. Idén három ügyességi feladat emelte a hangulatot. Ping-pong labda dobó játék, felfüggesztett lekváros kenyér evészet és a mindig nagy sikerű kukoricazúzás segédeszköz nélkül. A versengés tetőpontja ismét a Csorba Tamás által harmonikaszóval kísért dalfelismerés és közös éneklés volt.

A legtöbb pontot szerző csapat: Stephanus Angelicus

A vetélkedést mindenki nyertesként fejezhette be, hiszen egy-egy jó megfejtést sikerként lehetett megélni. Új ismeretek megszerzése, pedig ösztönzést adhat újabb tájékozódásra az adott témában. A legmagasabb pontszámot a katolikus iskola két csapata gyűjtötte össze, akik főleg a zenei kérdésekben „verték” a mezőnyt.

A játékmester Geri Gyula, segítője Geri Dániel volt. A háromfős zsűrit Dorner László alpolgármester, Rieder András képviselő és Csendesné Bosits Éva, az egyesület részéről alkotta.

Munkában a zsűri

Az eredményhirdetés után vendégfogadásban volt része minden versenyzőnek, amelynek keretében a hagyományőrző disznóvágás füstölt, spájzolt portékáit fogyasztották el Csendes Róbert előkészítésében.

Ismét egy hasznos, tartalmas eseménnyel gazdagította a település életét a Tósokberéndért Egyesület, ahol bebizonyította, hogy a különböző generációk jól megférnek egymás mellett és még jól is érzik magukat. Az egyesület szervezésében legközelebb december ötödikén a Traktoros Mikulás érkezik a településre.

További fotókat a Györkös fotó oldalán láthatnak.

A jó szomszéd egy áldás, Isten ajándéka. Ezt nagyon jól tudják a Veszprém Megyei Honismereti Egyesületnél, hiszen megalakulásuk, 1991-óta fogják össze a megye településeinek aktív tagjait, akik honismereti, helytörténeti tevékenységet folytatnak. A közel 130 fős tagság a megye 60 településén él, amely településekkel szinte mindennapos kapcsolatokat ápolnak.

Az egyesület elnöke Márkusné Vörös Hajnalka főlevéltáros, projektfejlesztési tanácsadó (VEB 2023EKF). A sokoldalú, rendkívüli teherbírással megáldott elnök keresett meg bennünket a tavasszal, hogy a Szomszédolások során szeretnének eljönni Ajkára, hiszen az egykori szocialista iparvárosról keveset tudnak a megyében és az a kevés is az iparhoz köthető. Alkalmanként egy-egy esemény kapcsán már jártak Ajkán és településrészein, de összességében Ajka sokkal több kincset rejt. Így hat állomásból álló programot állítottunk össze, amely átfogó képet rajzol Magyarország 63-ik városáról.

Dorner László alpolgármester köszöntötte a városvezetés részéről a vendégeket

November 9-én csípős őszi reggelen az Ajkai Bányászati Múzeum előterében kezdődött az ismerkedés. Itt Dorner László alpolgármester, az önkormányzat, Csendesné Bosits Éva, az Ajkai Századok főszerkesztője, szervező, az Ajkai Helytörténeti Klub, Márkusné Vörös Hajnalka, a Veszprém Megyei Honismereti Egyesület részéről köszöntötte a félszáznál is több érdeklődőt.

A Bányászati Múzeum tárója nagy élmény volt azoknak, akik bánya belsőt eddig csak képen láttak

Horváth Károly klubtag, a múzeum szakmai vezetője tájékoztatójában beszélt az 1865-ben felfedezett szén lelőhelyről és a beindított szénbányászatról, majd nagy érdeklődés közepette bemutatta az Ármin akna területén1965-ben létrehozott kiállítás anyagát, a nagyközönség számára létesített tárót, a már örökbefogadott és a felújításra váró gépeket. Majd Gulyás Péter geológus az 1976-tól gyarapodó és 2013-tól a múzeum területén létrehozott őslény és kőzettárban kalauzolta el a látogatókat. Ahol láthatták a csodás borostyánféleséget az Ajkáról elnevezett ajkait ásványt, továbbá tudomást szerezhettek az ajkai születésű „dínó” kutató dr. Ősi Attila elért eredményeiről, például az Ajkaceratops kozmaitra nevezett dinoszauruszról.

Varga Andrea a tervek sokaságával mutatta be az egykori kriptongyárat

Második állomásként a világ első kriptongyárába kalauzolta el a csoportot Varga Andrea, a Csingervölgy Nonprofit Kft. ügyvezető igazgatója. A Kripton-ház Multikulturális Élményközpont kialakítása címmel elnyert pályázati pénzből újraértelmezték az 1937 és 1944 között működött Kriptongyárat. Elkezdődtek a munkálatok, amelyek laikusként úgy tűnik, hogy nagyon sok pénzt és temérdek munkát igényelnek. Tervek között szerepel többek között a fényművészeti projekt, az interaktív digitális élményközpont, kortárs művészeti projektek, fémszobrász telep. Az épületben a korábban működő Ajka Kristály kemencéinek a bemutatását szeretnék élménnyé tenni, üvegszimpóziumok, üvegművészeti kiállítások és wortshopok szervezésével. A tervezett Digitális Élményközpont meglepetések sorát fogja rejteni.

Horváth Tibor tanár Fekete Istvánról tartott magyar órát

A városközpontba érkezve, kis felüdülésképpen a Csónakázó-tó szigetén Horváth Tibor, a Fekete István Irodalmi Társaság elnöke és az író kedves állatai várták az egyesület tagjait a szoborparkban. Itt Fekete István legjobb ismerője tartalmas „magyar óra” keretében választ adott arra a kérdésre, hogy miért is mondjuk, mi itt Ajkán, hogy Fekete Istvánt ajkai írónak lehet tekinteni. Itt bontakozott ki írói munkássága! Szóba került A koppányi aga testamentuma, amelyet itt írt Ajkán, a Zsellérek, a Gyeplő nélkül, amelyek szereplői ajkaiak, zsófiapusztaiak és a művekben leírt események Ajkán és környékén történtek. Horváth Tibor kitért a történelmi háttérre, az író tragédiájára, amelynek következtében az egyik szemére megvakult. A jelenlévők egy kerek, tartalmas előadást hallhattak, amely remélhetőleg arra serkenti őket, hogy hazatérve levegyenek a könyvespolcról egy ifjúkori kedvencet.

A Városi Múzeumban hárman kalauzolták a vendégeket (Varga Andrea Angermayer Judit és Rénes András)

Honismereti egyesület lévén az 1989 november 9-én (pont a 35-ik születésnapján) Városi Múzeumot is megtekintették a vendégek. Az 1700-as években épült evangélikus lelkészlakban kialakított bemutató termekben a szűkös hely miatt három részre osztották a társaságot. Angermayer Judit muzeológus a város helytörténeti gyűjteményét mutatta meg a kezdetektől (Hercules szobor, Dexter sírkő) egészen napjainkig. A Fekete István emlékszobában (inkább emlékfolyósó) az író használati tárgyait, fényképeit, tárgyi emlékeit és műveit láthatták.

Varga Andrea ügyvezető rámutatott és tablókkal demonstrálta, hogy kollégáival azon dolgoznak, hogy tűnjön el az emberek mentális térképéről városunk, mint a gyárkéményektől magasodó szürke város. Ennek érdekében Ajkát egy izgalmas, kreatív várossá szeretnék átmenteni, úgy, hogy a múlt értékei, köztük a kulturális értékek a jövő városát gazdagítsák.

Rénes András régésztechnikus, a múzeum kreatív közösségének a terveit ismertette, akik a koruknál fogva a fiatalokat szólítják meg. Arra adnak feleletet, hogyan lehet a múzeumba vonzani a felnővő generációkat, hogy érdeklődjenek a régmúlt iránt. Az érzékszervek hogyan segítenek a felismerésben? Hogyan lehet interaktívvá tenni a múzeumot?

Mindezek nagy és merész tervek, amelyek megvalósítása hosszú éveket vesz igénybe. De addig még a múzeumlátogatók megtekinthetik az említetteken kívül a Borsos Miklós emlékkiállítást, a Molnár Gábor emlékszobát és az időszaki kiállításokat.

Az érdeklődők, közöttük az első sor jobb szélén Tál Zoltán atya hallgatja Csné Bosits Éva két emberöltőnyi emlékét a tósokberéndi katolikus templomban

Ötödik állomásként Tál Zoltán, a nyáron kinevezett atya köszöntötte az egybegyűlteket a tósokberéndi katolikus templomban, amelyet Szent István király tiszteletére szenteltek fel 1808. június 10-én. Csendesné Bosits Éva a templom bemutatását megelőzően köszönetet mondott Zoltán atyának és Kothencz János egyházközségi elnöknek, hogy lehetővé tették a környék legszebb templomának a bemutatását a megye, sőt az ország számos helyéről érkezett 50-60 fő vendég számára. Majd röviden ismertette a település (Tósok, Berénd, Tósokberénd, Ajka 4.) több, mint 800 éves múltját. A szentegyház főbb paraméterein túl bemutatta a templombelsőt és néhány maradandót alkotó plébánosról is mesélt történeteket. Sajnos a 30-40 perc kevés volt ahhoz, hogy a két emberöltő alatt összegyűlt értékes emlékeit meg tudta volna osztani a vendégekkel. Viszont a többség nem járt még e falak között, de örültek a lehetőségnek és elcsodálkozva, elismerően tekintettek körbe.

Geri Gyula elnök is köszöntötte a vendégeket

A templom bemutatását követően a Tósokberéndi Közösségi Házban a 2010-ben alakult több, mint 100 fős Tósokberéndért Egyesület látta vendégül a Veszprém Megyei Honismereti Egyesület szervezésében érkezett vendégeket. Geri Gyula, a helyi egyesület elnök köszöntője után kis rögtönzött műsort adott az egyesület nótaköre kiegészülve két amatőr verselővel (Józsa K. és Somogyi L.). Márkusné Vörös Hajnalka a vendégek nevében köszönte meg a tósokberéndiek vendégszeretetét

Akiknek nagy érdeme van abban, hogy finom ebéd került a vendégek asztalára

A megterített asztalokon előételként a hagyományőrző disznóvágásból származó házi sonka falatkákat tálaltak fel az asszonyok, az öt szakács (Csendes R., Tóth J., Molnár I., Szilágyi J., és Pásztori B.) felszolgálta a tartalmas gulyást pogácsával. Desszertként tíz háziasszony édes és sós süteménnyel készült. Az italokból is volt választék, Somlói bor, frissítő és még Szentkúti forrásvíz is került az asztalokra. Ajándékként Harczi Ilona tósokberéndi születésű egyesületi tag minden vendéget megajándékozott egy saját maga által varrt kulcstartóval, Hajnalkának pedig kis ajándékcsomagot készített.

Lehetőséget kaptak arra is a vendégek, hogy megtekintsék az emeleten található Sport múzeumot, amelyet a gyűjtemény, a relikviák összegyűjtője, a múzeum összeállítója Ládi János, a helyi egyesület tagja mutatott be. A nagyterem falán Tósok és Berénd egyesítésének 70. évfordulójára készített régi képek, dokumentumok hozták közelebb a múltat a jelenhez Csné Bosits Éva gyűjtése és összeállítása által.

Mindannyian reméljük, hogy jó szájízzel, kellemes benyomásokkal tértek haza a vendégek. Ez a november kilencedikei program kis ízelítőt adott Ajka értékeiből, abban a reményben, hogy még visszatérnek hozzánk. Talán megváltoztattuk azt a sokakban eddig kialakult képet is, amely Ajkát szürke, poros iparvárosként véste be a köztudatba.

 Ők ajkaiként vesznek részt a Veszprém Megyei Honismereti Egyesület munkájában (Heffler László, Tilhof Endre, Horváth Károly és Varga György)

A kormány 2001-ben nyilvánította a magyar nemzet gyásznapjává október 6-át, amikor az 1848-49-es forradalom és szabadságharc leverése után Aradon kivégzett 13 vértanúra – Aulich Lajosra, Damjanich Jánosra, Dessewffy Arisztidra, Kiss Ernőre, Knézich Károlyra, Láhner (Lahner) Györgyre, Lázár Vilmosra, Leiningen-Westerburg Károlyra, Nagysándor Józsefre, Poeltenberg Ernőre, Schweidel Józsefre, Török Ignácra, Vécsey Károlyra –, valamint az aznap Pesten kivégzett gróf Batthyány Lajosra, Magyarország első független, felelős kormányának miniszterelnökére emlékezünk.

Rieder András igazgató, Tál Zoltán lelki igazgató, Reitter István pedagógus

A köztudatba jogosan bekerült, hogy október hatodika után még három vértanút végeztek ki. Így Kazinczy Lajos, Lenkey János, Ludwig Hauk által 17-re emelkedett mártírjaink száma.

Kazinczy Lajosnak van némi ajkai (bódéi) kötődése. Ami miatt ismert lehet sokak számára, hogy Kazinczy Ferenc író, költő legkisebb gyermeke, akit október 25-én az aradi vár sáncárkában golyó által végeztek ki.

Róluk emlékeztünk meg a tósokberéndi Szent István Király Római Katolikus Általános Iskola és Óvoda előtti Dísz téren felállított kopjafánál a vasárnapi szentmise után október 6-án.

Szép számú megemlékezőt Rieder András igazgató köszöntötte, majd az iskola újonnan kinevezett lelki igazgatója Tál Zoltán emlékezett a vértanúinkra. Imák elhangzása után mécseseket gyújtottunk és elhelyeztük a megemlékezés virágait. Tóth Viktória, az iskola nyolcadikos diákja Ady Endrének, az aradi tizenháromról írt versét mondta el.

Tál Zoltán atyának ez volt az első városrészi ünnepsége Tósokberénden. Bízunk benne, hogy a későbbiekben is számíthatunk rá.

Jövőre lesz húsz éve, hogy a Magyar Olvasástársaság kezdeményezésére első alkalommal megrendezték a Magyar Népmese Napját a nagy mesemondónk, mesegyűjtőnk Benedek Elek (1859-1929) születésnapján szeptember 30-án.

 Vér Zsoltné Erika szervezésében együtt ünnepelt az óvoda. Németh Noémi kedves dalokat adott elő

A tósokberéndi Szent István Király Római Katolikus Általános Iskola és Óvoda apróságai is nagyon várták már ezt a napot 2024-ben. Ugyan, mondhatnánk, hogy ők abban a korban vannak, hogy nekik minden napjuk mese és a mese körül forog, de mégis ez a nap különleges volt a számukra, hiszen a négy csoport közös programjával kezdődött a napjuk, amikor Vér Zsoltné Erika, a program szervezője megemlékezett Benedek Elekről és közös játékra hívta az apróságokat. Majd négy nagymama korú tósokberéndi mesemondó látogatta meg a csoportokat.

A szervező és a mesmondók György Józsefné, Csendes Róbertné, Horváth Istvánné, Ősi Györgyné

Szokatlan volt számukra, hogy az óvónénik helyett az ismeretlen Teri, Ági, Piroska és Évi néni vette kezébe a saját mesekönyvét és mesélte a gyermekkora kedves meséjét. Ugyanakkor élmény is volt, hiszen a generációk közelebb kerültek egymáshoz itt az új óvodában Tósokberénden. Az Öreg néne őzikéje, Az okos leány, A kakas és a pipe, A kismalac és a farkasok című mesék tették emlékezetessé a gyerekek napját. Mellette Weöres Sándor ritmusos költeményeiből hangzott el néhány. Petőfi Sándor Arany Lacinak című verse színesítette az eseményt. Azt is megtudták az apróságok, hogy honnan ered Tósok illetve Tósokberénd neve a mesében.  A mesemondók nem mentek üres kézzel a gyerekek közé. Meséskönyvekkel, ajándék cukorkákkal, kifestőkkel tették szebbé a napot. Szinte észre sem vették és már lepergett a mesemondó idő.

Az intézmény igazgatója Rieder András is részt vett az eseményen.

Nagy élmény volt a felnőttnek és a gyermeknek egyaránt. Köszönjük a szervezőknek, az óvoda, az intézmény vezetőinek, akik megteremtették a feltételeket, arra, hogy méltó módon megemlékezzen a közösség a magyar népmeséről, Benedek Elekről. Kívánjuk, hogy a népmese hozzájáruljon az apróságok fejlődéséhez, igaz felnőtté válásukhoz.

Kiegészítés:

A népmese a szóbeli költészet legnagyobb műfajcsoportjának egyike, évszázadok során létrejött és alakult történet, aminek mondanivalója valami általános, örök érvényű igazság. Magába foglalja többek között az állat-, mágikus mesét, a valódi mesét, a bolond-, tréfás mesét, a legendát…(wikipedia nyomán)