Nincs szebb madár, mint a lúd, nem kell neki gyalogút... /Fotó: Györkös
A középkor egyik legismertebb szentje Szent Márton, Szombathely környékén született a IV. században, akinek kultusza Európa szerte, így Magyarországon is elterjedt.
A hagyomány szerint Szent Márton álmában segítette Szent Istvánt és az országot, ezért hálából 19 magyar település, nevében őrzi emlékét. Íme: Alsószentmárton, Berettyószentmárton, Bükkszentmárton, Felsőszentmárton, Gödreszentmárton, Hegyhátszentmárton, Hegyszentmárton, Kemenesszentmárton, Kisszentmárton, Kunszentmárton, Rózsaszentmárton, Szalkszentmárton, Szentmártonkáta, Szigetszentmárton, Szílvásszentmárton, Tápiószentmárton, Tiszsaszentmárton, Tótszentmárton, Zalaszentmárton.
A legenda szerint a nagylelkűségéről híres, jóságos Szent Márton egy libaólba bújt el, amikor püspökké akarták választani, de a libák gágogásukkal elárulták, ezért püspökké, majd később szentté is avatták. A történethez kapcsolódva számos libákhoz köthető szokás terjedt el. Bizony nem jártak jól a gágogó libák! November 11-re, Márton-napjára felhízlalták őket, majd levágták. – Ha tudták volna a gágogásuk következményét, bizonyára csendben maradtak volna!
A XIX. század végétől Márton-napi bálokon, lakomákon elevenítik fel a naphoz kapcsolható hagyományokat. A vendéglátó egységek kínálatában is libás ételek szerepelnek. Rendszeressé vált a Márton-nap környékén megrendezett vetélkedővel egybekötött vigadalom is, ahol a feladványok között rigmusok, a naphoz kapcsolható időjóslások kerülnek elő a múltból. Íme néhány az ismertebbekből:
A lakomákat annak ürügyén rendezik, hogy a következő évben is legyen az asztalon étel, ital: „Aki Márton napján libát nem eszik, egész éven át éhezik." A fogások között libaleves, libasült, ludaskása, libatepertő és a fenséges libamáj is szerepel.
Az új borral, „Márton poharával”, vagyis a novemberre éppen kiforrott új borral is szokás ekkor koccintani. Úgy tartják, a minél több ivással egyre több erőt és egészséget töltenek magukba. „A bornak Márton a bírája” – mondják.
Időjóslás Márton napján: „Ha Márton fehér lovon jön, enyhe tél, ha barnán, kemény tél várható." „Márton napján, ha a lúd jégen jár, akkor karácsonykor vízben poroszkál."
„Ha Márton napján a lúd jégre áll, karácsonykor sárba jár.”
A múltban, az asszonyok számára igencsak hízelgő szokása is volt a Márton-napnak: Nem szabadott házi munkát végezni: takarítani, mosni, teregetni, mert az állatok pusztulásához vezetett. – Azon ne múljon! – Pihenő napot tartottak.
A fizetséget is ekkor osztották ki: Mivel ekkor fejeződtek be a mezőgazdasági munkák, ekkor kapták meg a jussukat a pásztorok és a településeket szolgáló papok és a tanítók.
Márton-napi díszlet a terményekkel, az ősz színeivel /Fotó: Csendes Róbert
A Márton-napi evés-ivást követte a kisböjt, amely karácsonyig tartott, ez a hagyomány, manapság többnyire csak az írásokban olvasható, már nagyon kevesen tartóztatják meg magukat a böjt szorosan vett betartásával. Ugyanakkor az adventi mértéktartással készülhetünk az ünnepekre, a megváltó megszületésére, amikor majd megtelik az ünnepi asztalunk!
