Épp hazafele tartottam kocsival, amikor az egyik körforgalom mellett egy csapat diákra figyeltem fel. Messziről is látszott, hogy jó kedvűek, lazák és megy a duma ezerrel. Feltehetőleg a közeli buszmegálló lehetett az úti céljuk, de ez nem is olyan fontos. Fiatalság, bolondság.

Na és természetesség, ugyanis az egyik társuk kerekesszékben ült. Mégsem hagyták hátra. Egyikük tolta, a másik épp mesélhetett neki valamit és mutatta a telefonján. Csak a szemem sarkából láttam a jelenetet, de szívmelengető volt, ahogy együtt haladtak.

Létezik még barátság, figyelmesség. Köszi srácok, csak így tovább!