Vannak olyan napok, amikor minden kerek, minden a helyén van a reggeli ébredéstől a késői lefekvésig. Ilyenkor boldogan könyveled el magadban, hogy ez bizony egy meglehetősen ritka-szép nap volt. Nem is kell gondolkodnod rajta, hogy minek örültél a legjobban, vagy miért lehetsz hálás, mert minden percét élvezted, minden pillanat a helyén volt.

Pedig nem jutottál el álmaid városába és nem indultál el világkörüli útra sem, vagyis nem volt részed luxus élményekben. Egyszerűen csak azokkal az emberekkel tudtad körülvenni magad, akikkel jó együtt lenni. Akik nem bántanak, akik között azt érzed, hogy szeretve vagy. Ilyenkor gördülékenyen zajlanak a napi történések. Ez nem azt jelenti, hogy minden tökéletesen sikerül és nincsenek fennakadások. Előfordulnak azok is, de az a különbség, hogy ilyenkor nem zavar. Könnyedén megoldod, feszültség nélkül. Ehhez persze az is kell, hogy egy nyelven beszéljetek. Így nem értitek félre egymást. Másrészt mindig a jót feltételezitek a másikról és nem a hibát keresitek benne.

Kikkel jó együtt lenni?

Azokkal az emberekkel, akikkel közös ügyért küzdetek azonos értékrend mentén. Talán még ennél is jobb együtt lenni a barátokkal, akikkel a hasonló sorsotok, élethelyzetetek hozott össze benneteket. Ez a szeretet kölcsönös: te kedveled őket, ők kedvelnek téged. Egymás gondolatait értitek, egymás érzéseit érzitek. Képesek vagytok egy pillanat alatt egymásra hangolódni és soha nem fogytok ki a témákból. Hisz annyi mondanivalótok van egymásnak! Mert a másik ért téged, meghallja, amit mondasz, eljutnak hozzá a mondataid. És hozzád is az övéi.

Mikor tudjuk ezt leginkább értékelni?

Ha megtapasztaltuk már az ellenkezőjét is. Azokban a közösségekben és azokban az emberi kapcsolatokban, ahol a kommunikáció nem nyílt, őszinte és egyenes, ahol sem a megértés, sem a jóindulat nem kölcsönös, ott erős a gyanú, hogy talán nem vagy jó helyen. Ahol, ha a véleményedet őszintén kimondod és rosszallóan reagálnak rá, ahol ellenszenves vagy és évek múltán is az maradsz – főképpen, ha ez kölcsönös -, akkor biztosan tudom, hogy nem vagy jó helyen. Ilyenkor nem érdemes kitartónak lenned.

Legyél inkább kitartó a saját értékeid mellett.

A megfelelni akarásod könnyen megbetegíthet. Ehelyett

vállalj felelősséget magadért, válj érzelmileg is felnőtté. Ha kell, teremtsd meg magadnak azt a közösséget, azt a baráti társaságot, ahol jól érzed magad. Ahol kiteljesedhetsz, ahol kölcsönösen elfogadjátok és kedvelitek egymást.

Biztosan tudom, hogy ezért sokat kell tenned, de ha megdolgozol érte, nagyra fogod értékelni és becsülöd majd. Közben a kitartásodat is edzed és önbizalom erősítésnek sem utolsó. Hidd el, érdemes!