Dombok felett, felhők alatt / Élvezd hát, amíg tart. (Draft) / Fotó: SzR.

Volt szerencsém több szezont is Ausztriában dolgozni. Ez idő alatt számos dolgot átértékeltem az életemben. Kint nap, mint nap tapasztaltam ugyanis olyasmiket, amikre itthon csak legyintenénk, mondván nem fontos, de az ellentétét is átéltem és meg is kellett tanulnom, hogy amin mi magyarok hüledezünk, az bizony a szomszédoknál "kötelező", sőt, természetes.

500 kilométerre Ajkától, amikor az ember magára (és max. a párjára) van utalva, na akkor kénytelen felnőni. Főleg, hogy az ausztriai kaland a diplomám átvétele után néhány hónappal indult. Egyből mélyvízbe ugrottam, de nálam ez már csak így megy. Mindent, vagy semmit alapon. Jó kis élettapasztalat kerekedett belőle, nem is csinálnám vissza.

Néhány akkor ért kultúrsokk azért évek múltán is fel-felrémlik, megmosolyogtat, vagy elgondolkodtat, egy kis ízelítő belőlük... (Az alább leírtak 100%-ban saját tapasztalatok, lehet, hogy egy másik hüttében, faluban, vagy tájegységen már nem állják meg a helyüket, s azóta amúgy is évek teltek el…).

• A hegyekben az emberek nem igazán használták azt, hogy Egészségedre (tüsszentésnél), zsebkendő se volt náluk, így maradt gyakran a szipogás. A személyi higiénére sokan nem fordítottak kellő figyelmet, de a cigaretta és az alkohol töménytelen mennyiségben jöhetett. Azt mondták bírják a piát, após körtepálinkájától viszont lényegében rózsaszín füstöt fújtak a fülükön :) Pedig a cigi-füstöt így is vágni lehetett.
• A teheneket (állatokat, gazdaságot) többre tartották, mint a politikát – utóbbiról soha nem esett szó az összejöveteleken – talán ez lehet egy lelkileg egészséges társadalom alapja? ;)
• Egy jó síruhás buliért (értsd party sapkában, kabátban sícipőben stb.), vagy egy nagy tál, tradicionális ételért az éj közepén is útnak indultak.
• A gyerekeket sokkal önállóbbnak nevelték, a gyereknevelést lazábban kezelték, gyakran azt éreztem, hogy ez inkább már a felelőtlenség határát súrolja, de sose történt baj (vagy jobban figyeltek a „háttérben” egymásra, vagy a szerencse is besegített, nem tudom).
• Tisztelték a természetet, így komolyan vették az időjárás gyors változásait, persze azért a ski-doo (hószán) mindig készenlétben állt egy kis vagánykodásra.
• Hihetetlen munkabírással áldotta meg őket a sors. (Ex-főnökasszonyom 9 hónapos várandósan még zuhanyzót sikált, hatalmas, korsókkal teli tálcákkal jött-ment, míg az osztrák személyzet többi tagja is reggeltől estig talpon volt – tán a hegyi levegő tette, vagy csak elveszett bennük egy-két Hulk :)).
• Kiemelt figyelmet fordítottak a tisztaságra (konyha, szobák)- ez ugye ambivalens önmagukkal szemben.
• A raktárba érkező áruk, alapanyagok jelentős része helyi gazdaságokból, vagyis a közelből érkezett, támogatva a környékbeli termelőket és a friss termékek felhasználását. A szemét szétválogatását, rendszerezését mesterszintre fejlesztették, így a szelektív gyűjtés itt valóban 100 %-ban megvalósult. ♻️
• Viszont a fogyasztói társadalom által felvett szokásokat nem tudták levetkőzni. Pazarlás, bőség zavara, mértéktelen fogyasztás jellemezte őket. Csakúgy, mint a vendégeket. Semmit se próbáltak megjavítani, mert szerintük minden pótolható volt. Az elhagyott tárgyaknak nem tulajdonítottak értéket. – Ha pedig megoldást kínáltunk nekik bizonyos hibák / problémák elhárítására, akkor őszintén meglepődtek, hogy ezt mi tényleg meg tudjuk oldani, ilyen egyszerűen?
• Fogták a hasukat a nevetéstől, hogy mi úgy „szánkózunk”, hogy lecsúszunk (kb. fél perc), majd 10 perc alatt felmászunk a dombra… Ott a hegytetőről indult a szánkópálya és a völgyben ért véget.. Lassú tempóban 40, ismerve a kanyarokat 25-30 perces csúszási idővel. Az út visszafele lifttel történt, kb. ugyanennyi idővel számolva.

A leírtak csupán kis töredékei az ottani mindennapoknak, de talán sokan párhuzamot fedezhetnek fel a felsorolás elemeivel saját tapasztalataik alapján... Kommentben várjuk a Ti élményeiteket, tapasztalataitokat a témával kapcsolatban.