Egy szeletnyi álmodozás / Marcipán Cukrászda / Fotó: Györkös

Elég egy íz, egy illat, vagy egy zeneszám, s máris bevillan valami. Elrepít egy másik dimenzióba, s általa megelevenedik egy emlék, egy pillanat, egy meghatározó élmény, vagy akár az egész gyerekkora az embernek. A minap velem is megesett, amiért ezúton is hálás vagyok.

Drága nagymamám gesztenyés sütijének az ízét érezhettem újra a számban, pedig vele sajnos már 2007 óta nincs módom találkozni, mivel a csillagok útját egyengeti halk szóval. Mint a villámcsapás, úgy jött a felismerés, hogy ez bizony "ugyanaz" az íz, amit oly sokszor kértem tőle, még ha küllemre más is az a bizonyos desszert.

Persze innentől nem volt megállás. Mosolyogva ültem a szelet süteményem fölött, néhány pillanatra szinte meg sem hallva, ahogy a lányaim magas hangon csivitelnek mellettem. Közben lepergett a sok közös kép, kerttel, kutyával, macskákkal, krumplibogarakkal, cseresznyefával, kidarálós sütivel, igazi pattogatott kukoricával (kertből szedett, jénaiban elkészített), virágos ruhával, örökös krémillattal, kártyázással, sok nevetéssel, kacatolással, családi ünnepségekkel, fiamozással. Mindennel, ami ő volt.

Igazi időutazáson jártam. Jól esett a lelkemnek. Köszönöm Marcipán Cukrászda!

Györkös Józsi kollégámnak pedig külön köszönöm, hogy kérésemre odament a cukiba és lefotózta azt a bizonyos gesztenyést...