Örömmel látjuk, halljuk, hogy a buszmegállóknak milyen másodlagos funkciókat adnak az ország egyes vidékein. Több helyen könyvtárrá alakították, ahonnét el lehet vinni a köteteket, de az otthon feleslegessé vált könyvekkel gyarapítani is lehet a kínálatot. Muskátlikkal, petúniákkal is emberbaráttá, otthonossá varázsolják az egy-két négyzetméternyi területet.

Veszprémben pedig valóságos helytörténeti funkciót adnak a várakozó helynek. A Veszprém Megyei Honismereti Egyesület ötlete nyomán Mesélő buszmegállókat létesítettek a sivár, elhanyagolt felületeken. Így számos illusztris helynek adnak bemutatkozási teret a városban. Az arra közlekedők láthatják a veszprémi korzót, a Zsidó udvart, vagy éppen a Jeruzsálem-hegyi kőbányát . Az egykori fotók mellett érdekes történeteket olvashatnak a helyszín régmúltjáról. Ezzel is erősíteni lehet a lakókörnyezethez való ragaszkodást és tisztelni az elődöket, az itt élt lakóközösségeket, utcabelieket. A várakozás pár perce nem telik el hasztalanul. Csak gratulálni lehet a kezdeményező egyesületnek és vezetőjének Márkusné Vörös Hajnalkának.

Mindez annak kapcsán jutott eszembe, hogy szomorú látvány fogadott egy ajkai buszmegállóban várakozva. Összefirkálva, trágár szavakkal teleírva, cigarettával kiégetve hagyták valakik maguk után a váró átlátszó oldalait. Bizony ezek primitív viselkedésre utaló jelek, amelyek még a lelkeket is megmérgezik.

Hogy is van ez? Több településen a kultúrát szolgálják és kellemessé teszik az ottlétet ezek a néhány négyzetméternyi területek, környezetünkben pedig rossz érzést keltenek, még az addigi jókedvét is elveszik az embernek. Talán, ha funkciót adnánk itt helyben is a megállóknak, akkor nem rongálnák meg az arra késztetést érzők. Esetleg még művelődnének és gyarapítanák eddigi ismereteiket is.

Bizonyára sokan támogatnánk az ilyen kezdeményezést és még a tartalommal feltöltésben is segítenénk.