Már a születésekor megpecsételődött a Dezső sorsa, amely a tizenkettedik volt a Tósokberéndért Egyesület életében.
A Bacsó Péter által rendezett Tanú című szatirikus film cselekménye már a feledés homályába fog merülni, Pelikán elvtársat és a kort, amelyben élt, elfelejtik, de a Dezsőnek évről, évre élni kell és minden télen „meg kell halnia”. Idén január 27-én volt a nagy nap, amikor a 194 kilós jószág beletörődött a sorsába és a kés alá került.
Csendes Róbert főszervezőnek és Tóth József böllérnek az idei hagyományőrző disznóvágáson is sok társa akadt a nem kevés tapasztalatot igénylő három napos munkában. Az előkészületkor 20-an, a nagy napon 35-en, a másnapi rendrakáskor 18-an sürögtek, forogtak az udvaron és a konyhában. Többen, akik nem szeretik az e féle munkát, ők az esti vacsorakor érkeztek, így a három nap alatt százan megfordultak az egykori téesziroda területén lévő közösségi házban. A reggeli pálinka mellé Ozorai Sanyi bácsiék meglepetése sem maradt el. Idén tócsit sütöttek az egybegyűlteknek.
Temérdek munkájuk mellett, ahogy az idejük engedte Dorner László alpolgármester, képviselő és Geri Gyula, a Sportváros Nonprofit Kft. ügyvezetője, az egyesület elnöke is részt vállalt a munkafolyamatokból. A hagyománnyá vált harmonikaszó sem maradt el ezen a napon, amely zene már csak Csorba Tamás hangszeréből szólt. (Sajnos, Bábics Gabi bácsi után Angermayer Tibor is már az égi zenekarban harmonikázik.)
A disznóvágás eredményeként idén is bespájzoltak az egyesület szorgos tagjai. Jutott kolbász és disznósajt a füstre; sonka, szalonna a sózóba; karaj, csont, hurka, császárszalonna, kocsonyahús a fagyasztóba. A zsír is elég lesz az egész éves rendezvényekhez.
Az esti vacsorán húslevest főtt hússal, kolbászt, hurkát, sült húst szolgáltak fel az addigra elfáradt asszonyok. Baráti beszélgetéssel, nótaszóval és a Szeressük egymást gyerekek nótával zárult az esemény.
