Az idei népszámlálás kapcsán érdemes egy kicsit tájékozódni, hogy milyen társadalmi közegben, honnét és miért indultak az első összeírások?

A kor uralkodója, Mária Terézia gyermeke II. József 1780. november 29-én lépett trónra, de soha nem koronáztatta meg magát, ezért a nép a „kalapos király” gúnynevet aggatta rá. Uralkodása során több ezer rendeletet hozott, amelyek közül ki kell emelni az „örökös jobbágyság” eltörlését. „Ez megszüntette a jobbágy elnevezést, a jobbágyok ezután földesuruk engedélye nélkül költözhettek, házasodhattak, szabadon tanulhattak mesterséget és járhattak iskolába.” Ez az intézkedés minőségi változást hozott a magyarság legszegényebbjeinél. A nagy jelentőségű adminisztrációs lépés mellett mégis az 1784. májusi rendeletét emlegetjük a legtöbbet, amikor előírta az első népszámlálást Magyarországon.

Célja volt, hogy átfogó képet kapjon az ország népességének a nagyságáról, különösen a hadsereg lehetséges utánpótlásáról, a besorozható fiatal férfiak számáról. Ezért a népszámlálást a katonaság végezte a hivatalnokok közreműködésével, így 1785-ben Magyarország népessége 9,2 millió volt.

Néhány fontosabb ajkai mutatót táblázatba rendeztünk Tilhof Endre Ajkai krónika című kötetének felhasználásával:

Az adatokat ki-ki a kíváncsisága szerint elemezheti, hogy mely településeken lakott több család egy-egy lakóházban, vagy az iparosodás milyen hatással volt a népesség alakulására, mely falvakban nőtt leggyorsabban a lakosság száma.

Számos következtetést vonnak le a társadalomtudománnyal foglalkozó szakemberek, a szociológusok a népszámlálási adatokból, de mi átlagemberek is láthatjuk a tendenciákat 237 évre visszamenőleg.

A következő népszámlálással kapcsolatos írásban a jelenleg folyó összeírásról számolunk majd be a számlálóbiztosok tapasztalatát felhasználva.