Különleges ékszerek és installációk is fellelhetők a művész "kuckójában" / Fotó: Györkös

Kiss Miklós üvegtervező iparművész 30 éve minden napját a magyarpolányi műhelyében tölti. A vasárnapokat kivéve reggelente érkezik és csak esténként tér haza ajkai lakásába. Kérdésemre, miszerint nem hiányzik-e otthonról, annyit felel, hogy mindenkinek megvan a maga dolga, ki mihez ért, azt csinálja. A főzés, az ügyintézés és egyéb hasonló háztartási teendők nem tartoznak az erősségei közé – hacsak nem üveggel kapcsolatos. Apró birodalmában érzi igazán jól magát, ahol egyedül alkothat és ahol valóságos kincsek kerülnek ki a kezei alól.

A rövid bevezető apropója onnan ered, hogy az ajkai Nagy László Művelődési Központ és Könyvtár csatlakozott a Veszprém-Balaton 2023 Európa Kulturális Fővárosa programsorozathoz. Bazalt és Plasztik elnevezésű projektjük keretében környezetünk értékeire hívják fel a figyelmet. Ehhez kapcsolódóan üveg workshopot szerveztek november 15-én, Kiss Miklós magyarpolányi műhelyében, amihez számos érdeklődő mellett mi is csatlakoztunk.

A dobozokba rejtett, csodálatos színekben csillogó üvegdarabkák rögtön rabul ejtették a hölgyeket - számtalan ötletük lett hirtelen, milyen ékszer formájában viselnék magukon szívesen. Elragadtatással válogattak a különleges színű és formájú medálok, fülbevalók között. A szemet gyönyörködtető, kellemes tapintású ritkaságokkal teli ékszeres dobozkákkal szinte képtelenség volt betelni. Érthető módon azon már meg sem lepődtek a vendégek, amikor kiderült, Miklós egyetemista korában ezüstművességből élt, ékszereket készített a környékbeli lányoknak.

Az üvegtervező türelmesen felelgetett az érdeklődő kérdésekre, miközben bölcs gondolatokat osztott meg a társasággal. Ez azért is becsülendő, mert szereti élvezni a magányt, legszívesebben egyedül alkot. Jól ismert környezetében könnyen eligazodik, tudja, melyik tárgynak hol van a helye. Szerinte veszélyes lenne „rendet” tenni, akkor talán soha többet nem találna meg semmit. (Fotós kollégánk rögtön a régvolt fotólaborjára asszociált, miközben megértően mosolygott a megjegyzésen – felteszem, vagyunk így még néhányan.)

Sok izgalmas információval gazdagodtak az érdeklődők / Fotó: Györkös

Az iparművész szolidan magyarázta a legfontosabb tudnivalókat a munkáiról. Jelenleg színes formaablakokat készít. Megmutatta a kisméretű kemencéket is a helyiségben, ami kimondottan gyerekeknek készült. Nyaranta kerámiával, fazekassággal foglalatoskodnak, amikor megunják, fára mászhatnak az udvaron. „A mag csak úgy kel ki, ha elvetjük időben” – tette hozzá mosolyogva.

Rendkívül szerény alkotó, nem beszélt például az üvegszobor kiállításairól, sem arról, hogy a bódéi körforgalomnál található gyönyörű „Aranyalmafa” almáinak belsejébe ő készítette az üveget (Kapolcsi Kovács Csaba grafikusművésszel közös alkotásuk.). Azt elárulta, hogy a magyarpolányi templomon ő készített mindent, „ahol a fény bejön”. Szerinte az ablak nem egyszerű nyílászáró, hanem az épület lelke.

Akár egy cukorkaboltban... / Fotó: Györkös

Alaprajzokat, tervrajzokat mutatott, hiszen a rajzolás is fontos része a műveleteknek. A különböző munkafázisok azonban titkosak, ha valaki szeretne tanulni a mestertől, ő arra is nyitott. Szerinte nem csak művészi hozzáállásra, hanem technikai tudásra is szükség van – e nélkül ne nagyon kísérletezzünk otthon a konyha asztalon. Speciális szerszámai vannak, amiket ő maga készít. A művészek, az alkotók megfigyelő típusú emberek. Ez alól Miklós sem képez kivételt. Járt-kelt a világban, miközben tanult és figyelt szótlanul, majd kipróbálta a gyakorlatban is az összeszedett tudását. Próbált mindig valami újat létrehozni, a kíváncsisága soha nem hagyta el. Azt hangsúlyozza, hogy sok érdekességet tud mutatni, gondolataival és terveivel szó szerint tele van a padlása.

Ha valaki kedvet érez akár az otthon lévő üvegeinek az újrahasznosításához, vagy csupán beszélgetni szeretne és megkeresi a mestert, ő nagyon szívesen elmeséli és megmutatja, hogyan kell bánni ezzel a különleges anyaggal, az üveggel.

Kiss Miklós Erdélyben született, tanulmányait Kolozsváron végezte: a Művészeti Gimnázium szilikát szakán tanult, majd a Képző- és Iparművészeti Egyetem üveg-kerámia szakán. Először a tordai üveggyárban, később a marosvásárhelyi, majd 1986-tól az Ajkai Üveggyárban dolgozott formatervezőként, végül az Ajkai Múzeum igazgatója lett. A Magyar Üvegművészeti Társaság tagja, számos díj tulajdonosa.