„Én iskolám, köszönöm most neked, / Hogy az eljött élet-csaták között /Volt mindig hozzám víg üzeneted.
 Tápláltad tovább bennem az erőt, / Szeretni az embert és küzdeni / S hűn állni meg Isten s ember előtt.” (Ady Endre)

Az iskola, ahova fél évszázaddal ezelőtt beléptünk, ahol Tóth Jánosé Magda néni megtanított bennünket a betűvetésre, ahol kisdobos és úttörő próbákat teljesítettük, ahol a néptánc, az irodalmi színpad, a sportversenyek sem rontották le az átlagunkat, ahonnét elindultunk a nagy utazásra, az ÉLETRE, még mindig áll. Igaz átalakulva, új ruhába öltöztetve, új tartalommal megtöltve, de a 75 évvel ezelőtt lerakott alap és a beépített téglák, még tartják magukat. Tartja magát az a szellemiség is, amely nekünk, tanulóknak családias légkört, egy második otthont teremtett meg.   

Ünnepi műsor múltidézéssel / Fotó: Györkös

Ez az iskola az egykori Tósokberéndi Állami Általános Iskola, majd az ajkai 2. számú Állami Általános Iskola, később Mikes Kelemen Általános Iskola, immáron tíz éve, pedig Szent István Király Római Katolikus Általános Iskola.

November 24-én ünnepi műsorral és tablókiállítással ünnepelte a kettős jubileumát, az átadásának a 75., az egyházi oktatási intézmény alapításának a 10. évfordulóját.

A felfedezések sok régi emléket hoztak elő / Fotó: Györkös

Az aulában megjelenteket Rieder András igazgató köszöntötte. – Tíz év nem nagy idő egy ember életében, még gyermekkornak számít. Egy intézmény vonatkozásában sincs ez másképp.  De nekünk, itt dolgozó pedagógusoknak, technikai dolgozóknak, az iskola padjaiban ülő diákoknak ez egy olyan mérföldkő, amely ünneplésre ad okot. A kínai bölccsel hiszem, hogy aki a holnapra gondol, gabonát vet; aki évtizedekre, az fát ültet; s aki évszázadokra, az iskolát alapít. – Ezen gondolatok jegyében adta át a terepet az esti műsor szervezőjének Horváthné Tilhof Gyöngyinek, akinek vezetésével régmúlt idők tanítási óráit idézték fel, amikor gombbal, madzaggal, kővel a zsebben jártak iskolába a gyerekek. Közben eltelt vagy ötven év és a mobilozás órák előtti őrülete volt látható. Befejezésként mi is lehetett volna? – A Mi vagyunk a grund című dal A Pál utcai fiúk musicalből, hiszen ez, az a kötelező olvasmány, amely e falak között mindig is kötelező volt, pedig, ha nem lett volna azt akkor is elolvasták volna a gyerekek.

A felnövekvő generáció / Fotó: Györkös

Az est folyamán az iskola énekkara is megszólalt Szincsák-Lukács Fruzsina és Németh Noémi betanításában.

Befejezésként baráti beszélgetések véget nem érő sora zajlott a tablók nézegetése közben, egykori diákok és pedagógusok közreműködésével. Jó volt egy kis múltidézés, visszaemlékezés mert, ahogy Babits Mihály írta: „Múlt nélkül nincs jövő, s mennél gazdagabb a múltad, annál több fonálon kapaszkodhatsz a jövőbe.”