Tíz évvel ezelőtt indította útjára a Tósokberéndért Egyesület a kolbásztöltő versenyét Tóberkóbi elnevezéssel. Sok minden történt az évek alatt, de elmondható, hogy két egyforma kolbásztöltő versenyt nem hoztak össze a szervezők.

Idén látva az időjósok előrejelzését, különösebb reklám nélkül szervezték meg, mert bizony a közösségi ház befogadó képessége véges. Így 12 csapat fért el kissé szűkösen a teremben, kint pedig szemerkélt az eső február 25-én reggel nyolc órakor, amikor kezdték kialakítani a munkaterületüket a csapatok.

Összhangban, tálalásban, ízvilágban is kiemelkedett a Belesek csapata / Fotó: Györkös

A hagyományőrzés jegyében fából készült eszközök sokasága került elő a cekkerekből. A falra felkerültek múltunk beszédes emlékei, a falvédők: Az egyiknek sikerül, a másiknak nem.  Légy az icipici párocskám. Ki az urát szereti, jó ebédet főz neki. (Következő egyesületi feladat már adja is magát: A Tósokberénden található falvédők összegyűjtése.) Voltak, akik az eddigi kilenc kolbásztöltésen kapott érmeiket sorakoztatták fel. Mindenki komolyan vette a versenyt, és hetekkel a program előtt varrták a kötényeket, sapkákat, gyalulták a tálaló fatányérokat és kiegészítőket.

A legmagasabb átlagéletkorral rendelkező csapat szépen teljesített / Fotó: Györkös

Háromnegyed tízre minden a helyére került. Aláírták a munkavédelmi és higiéniai ismereteket bizonyító nyilatkozatokat, amelynek ellenében a csapatok átvehették a 10 kg húst és a belet. Geri Gyula elnök pár perccel 10 óra előtt megnyitotta az eseményt és pontban 10 órakor útjára indította a versenyt, amely kettő órás időtartamra volt tervezve. Mivel hagyományőrző jelleggel volt meghirdetve az esemény, ezért gépeket, elektromos eszközöket nem használhattak a versenyzők a kolbászok készítése során.

A sok éves tapasztalatokat felhasználva szinte mindenki a jól bevált receptje szerint keverte be a kolbászhúst. Kuriózumnak számított az afrikai fűszerkeverékkel készült kolbász, amelyben többségében nálunk is használt fűszerek szokatlan összeállítása tette próbára az ízlelőbimbókat. A zöldfűszermentesnek titulált kolbász értelmezési nehézséget és derültséget okozott néhány jelenlévőnél (a hagyományos kolbászban soha nincs zöldfűszer, de jól hangzott).

A főszereplő / Fotó: Györkös

A zsűrizésre vitt gasztronómiai különlegességek találékonyságról, kreativitásról tanúskodtak. Szép, ízléses tálalásokkal hódították meg a bírálókat a versenyzők, de voltak, akik rímek faragásával próbáltak fényesebb érmet szerezni.

„Mi vagyunk a nyuggerek és egy kicsit öregek. / A kolbászunk friss mai, a receptünk régimódi. / A kóstolót jó szívvel ajánljuk, / úgy érezzük jó kolbászt csináltunk. /Köszönjük, hogy itt voltak, / Mindent végig kóstoltak. /Reméljük jól szórakoztak!”

A Kolbászfalók, az elnök és a zsűri / Fotó: Györkös

A zsűri olyannyira értékelte a résztvevők igyekezetét, hogy a csapatvezetőknek az emléklap mellé csupán arany- és ezüstérmet osztott (a bronzérmeket eltették jövőre). Csáky István, a Somló Hús Devecseri Húsüzem ügyvezetője, zsűrielnök és Schwartz Béla polgármester, valamint Dorner László alpolgármester javaslata alapján, ezüst minősítést kapott a Tóth és Hinger, a Jó szerencsét, a Tósok City, az Apa-fia, az Emilió és a Bél-töltők csapata. Arany minősítéssel gazdagodott a Jó-Kiss, az SHV, a Belesek, a Kajdiak, az Idős házaspárok és a Kolbászfalók csapata. Ajándékcsomagot vehetett át az Emilió, az Apa-fia és a Jó szerencsét gárdája.  További különdíjként egy-egy Csendesné Bosits Éva és Tilhof Endre Külön is együtt Tósok, Berénd, Tósokberénd című helytörténeti könyvet kapott két egyesületen kívüli, könyvvel még nem rendelkező versenyző Fehér Tibor, aki minden eddigi kolbásztöltésen részt vett és Tóth Imre bányász hagyományőrző. Molnár István egyesületi tag a zsűri elnökének egy névre szóló vágódeszkát is készített, amely a rendezvény végén került átadásra.

Ezen a megmérettetésen nem kellett nevezési díjat fizetni a 10 kg húsért és a bélért. Az egyesület ezzel is támogatta a tagság egész éves önzetlen munkáját. Az elkészült kolbászokat eloszthatták egymás között és hazavihették a csapattagok. Csupán egy kikötés volt, hogy egy pár 2X50 centis kolbászt ajánljanak fel az egyesület számára, amellyel az ez évi rendezvényeket támogatják. Bizony eltérő méretű kolbászokat adtak le a csapatok. A két leghosszabb kolbászt leadó önzetlen brigád, a Kolbászfalók és az Idős házaspárok voltak, ezért különdíjat vehettek át, megérdemelten. A rendezvényt meglátogatta Rieder András helyi önkormányzati képviselő is. Üde színfoltja volt az eseménynek, amikor az Idős házaspárok csapata egy tálnyi finomsággal megvendégelte a kolbászt nem töltő szervezőket. Ez a gesztus a barátság szép megnyilvánulása volt.

Ismét egy jól sikerült rendezvénnyel örvendeztették meg a szervezők a résztvevőket, amely véget nem érő nótaszóval, harmonikaszóval zárult.

Végezetül álljon itt a Csendes-kolbász alapreceptje. Bizonyítottan bevált, de ízlés szerint lehet némileg módosítani.

Hozzávalók 10 kg kolbászhúshoz: 25 dkg piros édesnemes paprika, 25 dkg asztali só, 12 dkg fokhagyma, 12 dkg csípős piros paprika, 2,5 dkg őrölt fekete bors, 2,5 dkg őrölt köménymag, 1 evőkanál porcukor, 1 dl konyak.