Bélyegen is megmarad az utókor számára az ajkai timföldgyártás. Lehangoló, hogy már csak múlt időben lehet róla beszélni, ugyanakkor öröm, hogy valakik gondoltak rá, hogy megörökítsék, mégpedig Lukonics Gáborral az élen a 307. sz. Ajka Városi Bélyeggyűjtő Kör tagjai.

Személy szerint és talán a gyár egykori dolgozói nevében is mondhatom, hogy hálás vagyok. Sokunk szívének egy darabja maradt ott a ledöntött tartályok és falak között. Ott dolgoztak a szüleink, a testvéreink, a keresztszülők, a nagynénik, a nagybácsik, az unokatestvérek. Ott találtunk életre szóló barátságokat és házastársakat. Ezer meg egy szállal kötődünk az épületekhez, az üzemrészekhez. Az előkészítő, a feltárás, a kikeverés, a kalcináló, a kisebb üzemrészek, a villamosműhely, a nagyműhely és sorolhatnánk tovább fiatalságunk emlékezetes munkahelyeit.

Most mindezek egy bélyeggel kapcsolatban elevenednek fel újra bennünk. Bizonyára sokaknál előkerülnek a fényképalbumok, a megmentett brigádnaplók.

Ugyan nem a gyáron belül, de a kollektívával építettük a Városligetet. Ástuk az árkot a közműnek, terítettük a murvát a kőtömb körül és mi voltunk az első vendégek az új strandon, no nem fürödtünk, hanem terepet rendeztünk, festettünk – munka után.

Történetek sokasága, ami a timföldgyárhoz köthető. Hány társadalmi munkaóra felajánlást tettünk az ALU-pályáért, a sportcsarnokért, a Kaszinóért? Hány délután takarítottunk óvodákat, iskolákat?

Ki ne maradjon Balatonvilágos! Mennyi szép nyári élmény a családdal, a barátokkal! Első vitorlázós és szörfös emlékek! Felelevenednek a felvonulások, a nagygyűlések, a szpartakiádok, a brigádversenyek, a brigádvacsorák…

Életünk nagy része.

Mindezek egy 3,5X2,5 cm-es bélyeg kapcsán. Ugye milyen kicsi a világ és mi benne kis porszemek vagyunk, akiket a „sorskerék hurcol, s ledob”, de az értékeinket magunkkal visszük, őrizzük! Köszönjük a bélyeggyűjtőknek, hogy a megörökített műszaki tartalmakat továbbgondolhatjuk!