Március utolsó napján megérkeztek a gólyáink – tudatták velünk a környéken lakók – Tósokberénd legforgalmasabb helyére a Szent István utca és a Dobó Katica utca kereszteződésében lévő fészkükbe. Sajnos csupán nagyszombaton, Jézus Krisztus feltámadásának napján tudtam idén először lencsevégre kapni őket.

Szeretett gólyáink, mintha ismernék Tósok és Berénd történetét a két falu határán raktak fészket. Nevük akár lehetne TÓni és BElla utalva a két település nevének kezdő betűire. Tavaly júniusban született két kicsinyük nem tudni merre szállhat. Bizakodni tudunk, hogy nem vették célkeresztbe illetéktelenek és betegség sem érte őket. Talán a gyűrűzés eredményeként valahol rájuk találunk néhány év múlva, de akkor már a párjukkal együtt.

Idén mindenesetre azért drukkolunk, hogy ne rázza meg őket az áram, szerencsésen kikeljenek az újabb kis gólyák. Jövőre talán lesz kapacitás arra, hogy megemeljék a fészket és biztonságban élhessenek választott helyükön.

Megérdemelnék, hiszen a Bajcsy-Zsilinszky utcai fészek helyett nem volt egyszerű találni új helyet a fészekrakáshoz. Sőt, nem is biztos, hogy ez a hely a legideálisabb számukra, de ha már az ember közelében szerettek volna lenni, akkor fogadjuk őket szeretettel és figyeljünk rájuk! Ha a réten, a Torna-pataknál, a tavak környékén élelmet keresnek, akkor ne hessegessük el őket. A gólya Magyarország egyik legkedvesebb madara. Költők rímekbe foglalták és gyermekdalok szólnak róla.

„Hosszú lábú, piros csőrű, kelepelő gólya, / messze szálló vándormadár, kémények lakója. / Oly jó látni, ahogy büszkén lépegetsz a réten, / tücsköt-békát szedegetve takarítgatsz éppen!” Aranyosi Ervin: Találkozás egy gólyával.