A művelődési központ színháztermében mutatta be a Pesti Művész Színház a „Frakk, a macskák réme” című mesét október 4-én. A délelőtt folyamán óvodások, délután pedig kisiskolások töltötték meg a nézőteret. Az előadásra óriási volt az érdeklődés.

Nagyon érdekes, hogy felnőtt fejjel egészen mást látunk meg a mesékben, mint gyerekként. Nem véletlenül, hiszen vannak mesék, amiket kifejezetten felnőtteknek íródtak, gondoljunk csak Saint-Exupéry kis hercegére. Kétlem azonban, hogy Bálint Ágnes a Frakkról szóló könyveit felnőtteknek írta volna. Gyerekként számtalanszor láthattuk esti meseként a tévében, még a zenéje is a fülünkben cseng. Éppen úgy, mint Szerénke és Lukrécia nyávogása, Károly bácsi méltatlankodása, a védelmező Irma néni elvékonyodott hangja és Frakk, a magyar vizsla, akinek rendszeresen túl járnak az eszén a cicák. A színház feldolgozásában talán a fiatal, kajla Frakk volt a legviccesebb figura, aki gyanútlanul követte az ellene ármánykodó macskák ötleteit. Károly bácsi és Irma néni körmük szakadtáig védték és kényeztették saját kedvenceiket, amivel lényegében egymással harcoltak.

Kutya-macska harc volt ez a javából, legyen szó akár a gazdikról, akár a kedvencekről. A civakodás eredményével azonban mindenki jól járt, ami a kapcsolatokban mégis csak a legfontosabb. A gyerekek sokat tapsoltak, sőt táncoltak a székükben, szemmel láthatólag tetszett neki a produkció.