A tavalyi nagy sikerű, vendégeket is felvonultató jubileumi Hundows koncert után az idei, tizenegyedik koncerten a figyelem főleg a Shadows számaira és a Hundows feldolgozásaira, játékára összpontosult a Nagy László Városi Művelődési Központ és Könyvtár színháztermében november 25-én.
Amikor a Csend hangjai szóltak, a zenekar hallgatott
Az 1958-ban alakult The Shadows brit instrumentális zenét játszó rockegyüttes 1999-ig meghódította a világot. Fennállásuk alatt 34 nagylemezt adtak ki. 2004-2005-ben egy utolsó koncertsorozat erejéig még összeálltak. Hatásuk olyan nagy volt, hogy már a működésük alatt emlékzenekarok jöttek létre. A legjelentősebb ötben van a magyar Hundows is, akik 1985-ben alakultak, de jelenlegi nevüket csak 1995-ben kapták az ajkai Somogyi Lászlótól, akinek a legjelentősebb magyarországi koncertsorozatot köszönheti a zenekar, amelyet minden év őszén láthat, hallhat az ajkai közönség.
Tánclépések a hatvanas évekből
Idén először, a művelődési ház szervezésében történt a jegyek árusítása, de mint hű gazdája az eseménynek Laci ezúttal is odatette magát. Sokan kizárólag az ő invitálására érkeztek az eseményre, ahol örömmel üdvözölték egymást a régi barátok, a gitárzenét kedvelő örökifjak. A nézőtér soraiban ült, mint mindig Dorner László alpolgármester, számos ajkai zenész, akiknek a játékára szinte minden, a színházteremben helyet foglaló rajongó táncolt a hatvanas, hetvenes, nyolcvanas években.
A koncert alkalmával több világsikert hallhatott a közönség a Shadows számai közül. Elhangzott az Atlantis, az Apache, a Bongo Blues és a Fiatal szerelmesek dala. A Hundows klasszikusai közül hallható volt a Táncparkett (szerző: Szabó Tibor) és az Északi szél (szerző: Balogh Sándor), mindkettő akár Shadows száma is lehetne, olyan nagyszerűre sikerült szerzemények.
Itt a vége. A hálás ajkai közönség ismét vastapssal köszönt el a zenekartól
Nagy sikert arattak a Hundows slágerfeldolgozásai, mint a Kell, hogy várj, az Ugye, te is akarod, a Hunyd le a szemed, a Kertész leszek, a Villa Negra, vagy a Piramis Ajándék című száma. Feltétlenül kiemelendő és fel kell hívni a figyelmet a Simon és Garfunkel zenéjének adaptálására A csend hangjaira, a Szécsi Pál által ismertté vált Adagiora továbbá Andrew Lloyd Webber Macskák feldolgozására. Ez utóbbit Szabó Tibor az állatokért szólaltatta meg, akiket kiírt az ember.
A közönség ez alkalommal is vastapssal jutalmazta a több, mint három óra leforgása alatt előadott 42 szám megszólaltatóit: Szabó Tibor szólógitárost, a zenekarvezetőt, Balogh Sándor basszusgitárost, Mihalovics János ritmusgitárost és Kurityák István dobost, aki idén is egy fergeteges dobszólót produkált.
Jövőre ugyanitt! Hangzott el a végén az egyértelmű búcsúzás.