A Mindenszentek és Halottak napi gyásznapok alkalmat adnak arra, hogy megemlékezzünk a 2022. február 5-én elhunyt tanárnőről, Horváth Magdáról, aki a nevelő, tanári munkája mellett megteremtette a néptánc alapjait Tósokberénden és Ajkán. A készülő Ajkai Századok helytörténeti folyóirat terjedelmes cikkben taglalja munkásságát, amelyből ízelítőként rövid részlet alább olvasható.
Horváth Magda a tanítóképző elvégzését követően rövid ajkai tanítás után 1959-től szeretett falujában kapott állást. Nagy Vince, a járási úttörőtitkár felkérte a kultúrcsoport megalakítására, amely el is kezdte tevékenységét. „A 100 tagú kultúrgárdánk a várossá nyilvánítás óta állandó részese a városi rendezvényeknek. Az 1960-ban induló Járási Regös csoportnak alapító tagjai, a megyei falujáró néptáncosaink, színjátszóink többszörös arany minősítésűek.” – írta egy alkalommal a tanárnő.
Az iskolába érkezésével Ajka IV. kerületében Tósokberénden, a II. számú Állami Általános Iskolában elindult egy több évtizedes folyamat, nemzedékek nőttek fel az általa meghonosított néptáncon. Olyannyira eredményesen végezte a dolgát a tanárnő, hogy 1961-ben Miniszteri Dicséret, 1962-ben az Oktatásügy Kiváló Dolgozója elismerésben részesült.
Diákjaival együtt és külön is gyűjtötte szűkebb környezetének szellemi hagyatékait és tárgyi értékeit. Számos tanulója az ő hatására lett pedagógus, néptáncos, helytörténeti kutató, néprajzos, sőt színész is. A diákjainak egy életre szóló útmutatást adott. Jelenleg is egy volt tanítványa, Tahin Ildikó oktatja az iskolában a néptáncot.
Periodikusan három, négy évnyi kemény munkával, sok próbával érett be egy-egy csoport, akik hírét vitték a tósokberéndi iskolának, Ajkának.
A második generációból Hoffmann-né Kovács Edit 1962-től 1966-ig táncolt az iskola csoportjaiban. Az alsósok kis csoportjában kezdte, majd a felsősök közé is beválogatta a tanárnő. Nem volt olyan városi rendezvény, ahol nem szerepelt volna a társaival. Különösen élménydús volt a Csillebérci Úttörőtáborban és nyaranta a Balatonszepezdi Városi Úttörőtáborban eltöltött egy hét. Sikeresen szerepeltek seregszemléken, gálákon.
Szintén a második generáció növendéke volt Németh Lajos, aki Horváth Magda tanítványai közül a legjobban kamatoztatta a tanárnőtől megszerzett tudását. A Népművelési Intézetben végzett tanulmányai után engedélyt kapott az oktatásra, így a megszerzett tudását továbbadta és még napjainkban is továbbadja a következő generációknak. Csoportjaival csodás közösségekben, sikeresen szerepelt minősítőkön, fesztiválokon, külföldön és Magyarországon egyaránt. Mindezekről lemaradt volna, ha Magda néni annak idején nem tanítja meg neki az első cifrát, kétlépéses csárdást és a lengőt. Ez volt a lehető legjobb, ami történhetett vele és egész életére kihatott a mai napig, ezekért örök hálával tartozik Lajos, aki napjainkban is táncol, feleségével alkotnak egy párt a Litéri Szárazág Táncegyüttesben.
A harmadik generáció 1969-ben eljutott Szegedre a több napos Országos Néptáncfesztiválra. Az élmény leírhatatlan volt a csoport számára. Vonultak Szeged utcáin, a Városháza előtt táncra perdültek. Vendégszerepeltek Hódmezővásárhelyen a kultúrházban. A fesztivál csúcspontja volt, amikor a Szegedi Nemzeti Színházban bemutatták versenyprogramjukat. Itt a tanárnő tanúbizonyságot tett arról, hogy rendkívüli pedagógus, hiszen az irodalmi színpadosok munkáját megbecsülve, lehetőséget adott a fesztiválon való szereplésre számukra is, akik besegítettek a táncosoknak, hogy harsányabban szóljon az ének. A Bakos Miklós zongorista mellett táncosként énekelték többek között a Kistápéba két úton kell bemenni népdalt. A szereplésért kapott emlékváza napjainkban a Tósokberéndi Közösségi Házban emlékeztet a jeles eseményre.
1972. szeptember 23-án megnyitotta kapuit az Úttörőház Ajkán, az egykori üveggyári kastély helyén, ahol lehetőséget teremtettek az iskolán kívüli szabadidős tevékenységek végzésére, köztük a néptánc csoportok foglalkozására. A következő generációk Tósokberéndről is odajártak a próbákra. 1972-től 1989-ig Horváth Magda vezette az intézmény tánccsoportját. Mellette Törvényi Károlyné, Németh Erzsébet és Major Lászlóné 1990-ig voltak a néptáncoktatók. (Közben 1983-ban az Alkotmány utca 18. címre költöztették a házat, amely a rendszerváltást követően 1994 őszétől NL VMK Gyermekek Háza megnevezést kapta.)
Ajkán a Városi Művelődési Központban is beindult a néptánccsoport szervezése. Németh Lajos a Gödöllői Agrártudományi Egyetem elvégzése után visszatért a városba és fiatal felnőtt tánccsoportot alakított. Felkereste egykori társait és 1975-ben nehézségek között ugyan, de beindultak a próbák. Sajnos nem volt elég férfi táncos és az élőzenei kíséretet is meg kellett szervezni.
Közben az 1957-ben megalakult Padragi Bányász Tánccsoport a húsz év alatt több sikeres fellépésen, minősítésen volt túl.
Németh Lajos felkereste a padragi együttes vezetőjét, oktatóját Oravecz Editet, hogy próbálják meg a közös munkát. A padragiak örömest fogadták az ajkaiak javaslatát. Lajos így summázta a két csoport 1977-es egyesülését: „Megoldódott a létszámproblémánk, a próbalehetőségek jobbak lettek, a BDSZ-en keresztül több szereplésre nyílt lehetőségünk, két évenként szakszervezeti, valamint országos és megyei minősítőn tudtuk lemérni fejlődésünket. Végül, de nem utolsó sorban költségvetésünket is bővebbre szabhattuk, hiszen a Városi Művelődési Központ és a Padragi Bánya közösen finanszírozta azt.” Ezzel egy nagyon gazdag, sikerekben bővelkedő tánccsoport jött létre Ajka-Padragkút Néptáncegyüttes néven, a szintén frissen alakult Doromb Népzenei Együttes kíséretével, amelyet Üveges Sándor vezetett. Kedden Padragkúton, csütörtökön Ajkán próbáltak, mindkét helyen színpadon, amely a táncosok mozgásterét komfortosabbá tette.
Egy szegedi fellépésen a már egyesült Ajka-Padragkút Néptáncegyüttes /Fotó:archív
Horváth Magda a közös együttes munkájában is tevékenyen részt vett. Így már az iskolájában, az úttörőházban és az újonnan megalakult táncegyüttesben is tanította a lépéseket, a ritmusra táncolást, kizárólag gyűjtések és neves néptáncoktatók által publikált kiadványokból. A tósokberéndi végzős általános iskolai táncosok közül is többen követték a tanárnőt.
Bizonyára sokan közülük most Mindenszentekkor, Halottak napján gyújtanak egy szál gyertyát az emlékére. Nyugodjon békében Magda tanár néni!
