Bárhogy fordul életed, a barát ott van melletted. (Karthago) Fotó: Györkös

Mindig örülök, ha vacsorameghívást kapunk a családommal, mert jólesik, hogy gondolnak ránk. Az még hab a tortán, amikor barátokkal, munkatársakkal és kedves ismerősökkel vidáman tölthetjük el az időt. A Tósokberéndért Egyesület vendégei voltunk január 28-án.

A hétvégére ismét megérkezett a tél, a hideg évszakban pedig a disznóvágások ideje is eljött. Így a reggeli órákban egy több mint két mázsás állat, jobban mondva XI. Dezső, esett áldozatul a hagyománytiszteletnek.

Estére a közösségi házban már megterített asztal várta családjainkat. A szorgos kezek elkészítették a zöldségekkel gazdagított óriási adag húslevest, megsült az ízletes oldalas, a hurka és a kolbász is. Így, ha netán valaki nem éhesen érkezett, akkor sem tudott ellenállni az illatoknak és lelkesen pakolta meg a tányérját a finomabbnál finomabb falatokkal. Sietni szükségtelen lett volna, hiszen bőséges adag jutott mindenkinek a disznótorosból. Mellé fehér kenyér, mustár és csemege uborka is jutott - a jókedvű beszélgetésekhez pedig jó fajta házi pálinka, hiszen ki látott már disznóvágást pálinka nélkül? Alighogy megüresedtek a tányérok, előkerült a tangóharmonikás, aki egyre nagyobb vendégsereget fakasztott dalra. (Később kolléganőnktől megtudtuk, hogy kéthetente összegyűlnek közös éneklésre.)

Az este folyamán végig érezhető volt, hogy igazi összeszokott közösségbe csöppentünk: az emberek a legnagyobb közvetlenséggel, fesztelenül beszélgettek egymással, éppen úgy, ahogy csak a régi barátok, ismerősök képesek. Jól esett érezni a társaság jóindulatát, szeretetét. ami a béke szigete volt a stresszes hétköznapok után.