Az Ajkai Eötvös Loránd-Kossuth Lajos Általános Iskola ballagásán jártunk, ahol három végzős osztály intett búcsút a tanév utolsó napján az általános iskolai éveknek. Az ünnepséget a Kossuth parkban tartották, június 16-án. Illés Barnabás tanuló vehette át az iskola legnagyobb elismerését, az Eötvös-Kossuth díjat.

A ballagó nyolcadik osztályosokról szólt ez a délelőtt, de az őket követő hetedikesek is fontos szerepet kaptak. A végzősök ünnepélyesen átadták a hetedikeseknek az iskola zászlóját, majd szívhez szóló, szép gondolatokkal köszöntek el egymástól. A műsorban több szavalatot is hallhattunk, emellett idézeteket, intelmeket és jó tanácsokat osztottak meg diáktársaikkal. Köszönetüket és hálájukat fejezték ki szüleik és tanáraik irányába.

Balogh Béla intézményvezető arra hívta fel a ballagók figyelmét, hogy legmeghatározóbb élményeik az iskoláskorhoz kötődnek és ezekből tudnak majd meríteni akár egész életükön át. Érdemes időt hagyniuk a fiatalságuk megélésére, a világ megismerésére. Az emberhez méltó viselkedésre, az értékek létrehozására és felelősségvállalásra biztatta a fiatalokat.

Az iskola már öt éve részesíti elismerésben azt a nyolcadik osztályos tanulót, aki szorgalmával, magatartásával, tanulmányi eredményével példaként állhat társai előtt. Ezúttal Varga Judit osztályfőnök adta át Illés Barnabás 8/A osztályos tanulónak az Eötvös-Kossuth díjat és az oklevelet, a tantestület döntése alapján.

Az ünnepségen elhangzott, hogy Barnabás munkájára az igényesség, pontosság, megbízhatóság jellemző. Pályázatokon, versenyeken vett részt. Tiszteletből, emberségből és segítőkészségből is jelesre vizsgázott. Osztálytársai a közös feladatok elvégzésében mindig számíthattak rá. A rendezvényeken énekelt, ütős hangszereken játszott. Hat évig járt zeneiskolába, ahol énekelt, marinbán, xilofonon, zongorán játszott. Szülei azt is elárulták, hogy Barnabás a zenei pályát választotta, Szombathelyen folytatja középiskolai tanulmányait.

A búcsúzás vegyes érzelmekkel töltötte el a gyerekeket, hiszen talán mindennél jobban vágytak rá, mégis, amikor eljött a pillanat, nehéz volt az elengedés. Ám a kíváncsiság, az új kalandok, élmények és barátságok izgalommal töltik el őket.

Pedagógusként, osztályfőnökként sem könnyű percek ezek. A felnőttek örömöt, büszkeséget és fájdalmat egyszerre éreznek akkor, amikor búcsúzni kell.

A szülők pedig értetlenül állnak az idő múlása előtt. Azon tűnődnek, féltett kincseik vajon mikor cseperedtek így fel, hogyan válhattak észrevétlenül fiatal lányokká és fiatalemberekké?

Az ünnepség után a parkban még sokáig időztek a családok, gratuláltak egymás csemetéinek. Számtalan fotó készült a hatalmas csokrokat ölelgető, kipirult arcú, csillogó szemű ballagó diákokról.