A film témája és mondanivalója összetett és kétféle nehéz kérdéssel foglalkozik. Mindkettő tiltott téma, ezért is fontos, hogy beszéljünk róla. Így van esély arra, hogy egyrészt megszűnjön tabunak lenni, másrészt segítségül is szolgálhat.
A párkapcsolati erőszak, a bántalmazás bármilyen formája és a gyász, sokkal több embert érint, mint ahányan beszélni mernek róla. Hát ne féljünk róla beszélni. Én is éltem bántalmazó kapcsolatban és nagyon mély gyászon is keresztülmentem már. Így nem csupán elméletben, de gyakorlatban is jól ismerem a dinamikáját és a lépéseit. Voltam nagyon mélyen, a gödör legalján, így nem maradt más választásom, mint kikecmeregni onnan.
Fotó: port.hu
De ne kanyarodjunk el a filmtől, mely részben egy elhúzódó gyászból, részben egy bántalmazó kapcsolatból való kilépésről szól, méghozzá hitelesen. Beleértve a hatóságok eszköztelenségét és azt a kemény, belső munkát, amit nem lehet megúszni. Ha valamilyen tragédia történik a családban, előfordul, hogy a családtagok ezt nem tudják együtt feldolgozni, így tönkremegy a kapcsolatuk és szétválnak útjaik. Az elviselhetetlen fájdalmon túl a gyötrő bűntudattal is próbálnak valamit kezdeni. A gyógyulás hosszú évekig is eltarthat és nagyon küzdelmes. Mivel mindenki másképpen éli meg a gyászát, másféle utat választ. De ami közös bennük, az az, hogy végül muszáj elfogadni a történteket és már megerősödve, együtt, vállvetve tovább folytatni az életet.
Ha már elég szilárd tartással rendelkezel, akár még a vérszomjas medvével is farkasszemet nézhetsz. Akár egy fiát gyászoló apa vagy, mint Robert Redford, akár egy bántalmazó kapcsolatból kilépő nő, mint Jennifer Lopez. (Jennifer Lopeznek nem ez az egyetlen filmje, amiben bántalmazott nőt alakít. Ott van például a „Most már elég” című, 2002-ben bemutatott dráma.) És ha még Morgan Freeman nevét említem, egész biztos, hogy felkeltettem az érdeklődésedet. A történések ellenére mégis pozitív a film kicsengése, nagyon izgalmas és maradandó élményt nyújt.
A film az alábbi linken megtekinthető:
