Négy zene. Négy történet. Három nő, egy férfi - avagy ezt hallgatjuk mi
Hétről hétre, egy kis válogatással érkezünk, hogy még jobban megismerhessetek bennünket, mivel más és más korosztályokból vagyunk, így ez mindannyiunk számára meglepetés-bonbon a javából.
Negyedik összeállításunk (az elsőt itt, a másodikat itt, a harmadikat pedig itt tudjátok megnézni, meghallgatni..) :
Csendesné Bosits Évi: Réti András, Csóré Duo - Véletlenül ismertelek meg
- Az idei farsang január 6-tól vízkereszttől húshagyókedd éjfélig február 21-ig tart. Ez az időszak a bálok, a mulatozások, a lakodalmak, népünnepélyek időszaka hazánkban. Napjainkban ritkán, de évtizedekkel ezelőtt számos helyen tartottak farsangi mulatságokat városunkban. Az erőmű kultúrházában, a Kaszinóban, a padragi művelődési házban, a vendéglátó egységekben minden korosztály megtalálta a számára megfelelő zenét szolgáltató mulatságot. Fiatalok számára a legnépszerűbb az erőmű bálterme volt, ahol a mindenkori közkedvelt ajkai zenészek játszottak. Például a Dancing, a Shockings, a Lokátor, az És,. a Dinamit, Fortuna… Sok kedves szám közül választhatnék egy gitárzenét, de azt a Hundows évek óta elhozza Ajkára, így most egy limonádénak mondható, de a hetvenes években mégis nagy sikerű bulislágert ajánlok: Réti András, Csóré Duo: Véletlenül ismertelek meg címmel.
Rücker Évi: Alphaville – Forever young
- A gyászról, a veszteségről már többször írtunk a blogon, ami ezúttal a zenével összefüggésben jutott eszembe – persze ez nem azt jelenti, hogy mindenről a gyászra asszociálok. A szép emlékeimet megőrzöm és ezek olykor egy-egy együtteshez, vagy slágerhez is kapcsolódnak, illetve azokhoz a személyekhez, akik közel álltak hozzám. Bevallom, nem túl sok szám hagyott bennem igazán mély nyomot, de az Alphaville és a „Forever Young” kétségtelenül az első helyen áll. Hogy miért? Ez volt annak az embernek a nagy kedvence, aki sajnos már több, mint egy évtizede nincs közöttünk és aki egykor sokat jelentett nekem. Azóta sem ismertem senkit, aki ennyire rajongott volna a zenekarért. Nagyon szerette az életet, a fiatalságát, ami tragikus hirtelenséggel ért véget. Az járt a fejemben akkor, amire most is gondolok, hogy nem véletlenül volt éppen ez a kedvence, hiszen ő örökké fiatal akart maradni. Hosszú évekig, ha valahol meghallottam az ismerős dallamot, úgy éreztem, meghasad a szívem és eleredtek a könnyeim. Pedig ő talán csak jelezni akarta, hogy ott van velem.
Ma már nyugodtan meg tudom hallgatni a ’80-as évek egyik nagy slágerét és jólesik visszaemlékezni azokra az időkre, a soha vissza nem térő pillanatokra.
Szántó Reni: Random Trip - Benned a fény
- Esős, nem szeretem napok ellen a legjobb ellenszer valami vidám, ami egyből jobb kedvre deríti az embert. Lehet az egy szelet a kedvenc sütinkből, egy jó könyv, egy nagy beszélgetés valamelyik barátunkkal, vagy egyszerűen csak egy igazi öröm-zene, amire bárhol, bármikor táncolhatunk (akár az esőben is) és nyár lesz egy csapásra, ott ahol szeretnénk. A Random Trip pedig pont erről szól. Az örömről, a barátságról, a közösen töltött időről és az élményekről, ugyanis a hazai könnyűzenei élet előadói véletlenszerűen összeállva alkotnak ebben a formátumban szívből, együtt, nekünk és maguknak.
Györkös József:
- Mikor megismerkedtünk Rozival (Harczi Ilona), akárhová indultunk, mindig akadt ismerős a munkám révén, így megbeszéltük, hogy egyszer bizony elmegyünk egy olyan helyre, ahol nem ismer senki bennünket. Az útvonalat Rozi választotta ki, így jutottunk el Sümegre, ahol a Várpincébe vezetett az utunk. Senki más nem volt ott akkor, csak a zenészek próbáltak. Ahogy beljebb mentünk a zene megállt és felhangzott: "Józsikám, de régen láttunk". Ezúttal se sikerült "megszökni" olyan helyre, ahol nem ismernek, de ennek ellenére remekül alakult az este, mert természetesen ott ragadtunk. Hatalmasat mulattunk Rozival ketten, a zenészek csak nekünk játszottak aznap. Hogy pontosan mi szólt akkor, arra már nem emlékszem, de valami ilyesmi...
